Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül

Ködszurkálás, pufogtatás

Folytatódik a ködszurkálás és a pufogtatás. Ez arra utalhat, hogy a „fővonal” egy része nem szokott olvasni. (Főleg persze olyan szerzőtől, aki eltér a main streamtől.)  A “fővonal”, ahol teheti, ott az olvasásnak az esélyét is felszámolja, a sajtóban ritkán és csak esetenként találni olyat, ami eltér a fővonaltól. Ebből az elit elég sajátságosan azt a következtetést vonja le és ezt hangoztatja is, hogy nincs és nem is lehetséges egy működőképes alternatíva. Ha zavarja ezt a képet valami, mondjuk, mégis bejut az elsődleges médiába valamilyen szokatlan gondolat, különösen ha elképzelések rendszereként, akkor “akad” egy “mágusként” viselkedő műsorvezető, aki ezt megakasztja. Arról beszélget, helyes-e, ha az illető publikál a legnagyobb országos lapban. A közérdek nem számít, bevallottan a téma sem, az sem, ha valaki tapasztalatai és ismeretei alapján olyan dolgokról adhat hírt, amiről a közvéleménynek tudnia kellene, de különben nem tudhatna. 2010. augusztus 5-én történetesen a rezsicsökkentésről jelent meg írásom (Fordulat és reform?) az egyik valóban nagy lapban, a “mágus”-műsorvezető a folytatástól akarta elvenni az újság kedvét .

Másutt – pl. könyvkiadás, könyvterjesztés – másként korlátoz a “fővonal”. Nem véletlenül kapta blogom a Kiszorított véleményem elnevezést. E blogról és anyagairól, amivel segíteni akarok és amire itt van lehetőségem, tud a „fővonal” . Arról a cikksorozatról is, amiben eddig körbejártam a rezsicsökkentés lehetséges összetevőinek és összefüggéseinek nagy részét.

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Hogyan működhet a kormány és ellenzéke szükséges elemzések és hatásvizsgálatok, hiteles tájékoztatás nélkül?

A válasz röviden: így! A mostani írás az ötödik a sorban. Az előző négy: Kell-e csökkenteni az áram és a földgáz árát?; Mennyivel kell csökkenteni az áram és a földgáz árát?; Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok.; Rezsicsökkentés. Mi kell hozzá?

A kormány és ellenzéke, valamint a „gazdaságkutató intézetek”

Feltehetőleg nem nekem kellene ezeket a kérdéseket feltárnom, hanem a kormánynak, intézményeinek,  illetve a remekül megfizetett „gazdaságkutató intézeteknek”. De nem teszik. Hogy miért nem, arra két válasz adható. Az egyik: ez nem érdekli a kormányt és ellenzékét, valamint a „gazdaságkutató intézeteknek” a politikához alkalmazkodó vezetőit. A másik: a mai “gazdaságkutatók” nem képesek erre. Egyik válasz sem olyan, amit a társadalom tudomásul vehetne.

Nyilván az sem, hogy az „elit” az elé kerülő anyagot általában nem olvassa el, hogy keresztül lép rajta. Mert általában erről lehet szó, hiszen hiába az érvek, a bizonyítékok, a tények, amik fel vannak eddig sorakoztatva, tovább mondják, nyilatkozzák a megcáfolt paneleket és ide nem illő közhelyeket. Olyanokat is, amelyekért évtizedekkel ezelőtt őket kikacagták volna, nevetségessé váltak volna. A kötelező hatásvizsgálatok szabotálása ezt meg is könnyíti, nem lepleződnek le azonnal a fals állítások. Kétségtelen, hogy a nyilvánvaló tévúton akarnak vagy csak ezen képesek tovább haladni, mert a hatalom megtartását, megszerzését ezzel is elérhetőnek vélik, legalábbis ebben reménykednek. És mert egyébként is erre futja a képességekből: a tévúton haladásra és ilyen teljesítményekre.

A szélesebb értelemben vett kormányzóképesség és a veszteségek

A baj az, hogy ennek a szélesebb értelemben vett „kormányzóképességnek” (amiben a kormányon kívül az ellenzék is benne van, a politikán kívül a média is stb.), következménye van: ez nekünk, az országnak, az alul lévőknek nagyon sokba került és kerül.

Elvesztegetett múltba, jelenbe és talán jövőbe is, elvesztegetett életekbe, képességekbe, tudásba, gazdasági potenciálba, meg nem valósított elképzelésekbe. És nyilván ezermilliárdokba, aminek – mondani sem kell – ezer helye lenne. Létre nem hozott javakba, felesleges költségekbe, az ország perifériára kerülésébe, eladósodásába, függetlenségének fokozatos szűkülésébe, a nemzeti és az egyéni vagyon leértékelődésébe, milliók egzisztenciális biztonságának megroppanásába, százezrek munkanélküliségébe, családok sokaságának tragédiájába, ingatlanjaik elvesztésébe vagy veszélybe kerülésébe és mindenféle naponta elszenvedett, egyébként elkerülhető megpróbáltatásokba.

Egy sajnálatos sajtómagatartás

A nem megfelelő megközelítésből a sajtó is – hogy úgy mondjam – kiveszi a részét. Részben a politika szolgálólányaként, amiben nincs semmi meglepő.

Abban a magatartásban viszont van, ami még rosszabb. Mások feladatát akarja ellátni: felhatalmazás és felkészültség nélkül.  Ez sem új, a negatív tapasztalatok sem, de a be nem vált tanácsok és helyzetértékelések, kinyilatkoztatások ellenére – gondoljunk csak a 2010-es választások időszakára, amikor ez az erőszakos okoskodás sok mindent félrevitt  – ez a magatartás ma is folytatódik. Egyes orgánumok vagy személyek (önmagukat „sámánoknak” képzelt sajtósok) meglovagolják a zavaros helyzetet és át kívánják venni a politika szerepét, bár őket senki nem választotta meg erre a feladatra. És hozzáértés nélkül a szakma szerepét. (Erről már korábban is írtam: Ál-alternatívák fogságában. A „sámánok” a szakadék felé tolnak)

Kis ország – kis, ám erőszakos sámánok

Nem ritkán félreviszik a dolgokat, nem tájékoztatnak, hanem diktálni akarnak. Gyakran rossz irányokba vinnék, abban tartanák a politikát és a gazdaságot. Hogy ennek mi az oka: a szerep félreértelmezése, önmaguk túlértékelése vagy személyes érdekeik, amelyek egy régen megbukott kormányzási gyakorlat változatlanságához kapcsolódnak, ebbe most nem mennék bele. Elegendőnek tartom, hogy egyik lehetséges ok sem olyan, amit méltányolnunk lehetne.

A félrevitelben, sőt annak erőszakos, tukmálós változatában meghatározó szerepet vívott ki magának az egyik hol nyájaskodó, hol mások véleménynyilvánítási jogát is kétségbe vonó műsorvezető, aki délutáni beszélgetéseiben – a sorozatos melléfogások után – ismét így, ilyen erőszakosan lép fel. A minap (2013. március 21-én) például az egyik ellenzéki (nagy) párt vezetőjét, elnök-frakcióvezetőjét az olyannyira szükséges programkészítésről akarta lebeszélni, tulajdonképpen attól eltiltani. Valójában a programkészítés gondolatától akarta eltanácsolni, mert működőképes, összefüggő, megvalósítható, konzisztens programja, valóságos alternetívája e pártnak sincs. (Erre is, mondhatni, rámutathatott volna.)

Az írástudók felelősségét keresem

De hol van az írástudók felelőssége, ami az elvárható tájékozottságot is magában kellene, hogy foglalja? Nem tudja, nem érzi, mit kell tenni? Éppen neki kellene rádöbbentenie az embereket: összefüggő program nélkül senki ne akarjon hatalomra kerülni. Bár ha egyik írását (könyvét) nézzük, későinek tűnhet a kérdés.

A régi nóta: nem kell program! De mibe is kerül ez nekünk?

A műsorvezető megint előhozta azt a valótlanságot, hogy a programok nem érdeklik az embereket, programokat az emberek általában nem olvasnak. Gondolom, azért sem, mert nincsenek programnak tartható, a gyakorlatban alkalmazható programok, csak jókívánságlisták. Hogy programok nélkül nem lehet látni, van-e alapja a pártok ígéreteinek és főleg az, hogy nélkülük soha nem lehet kibontakozás, arról a „mágus”, a „sámán” vagy nem tud, vagy nem érti, vagy nem érdekli. E poszton egyik magyarázat sem elfogadható, a tévútra való rátukmálás pedig egyenesen tűrhetetlen.

Ígérgetést javasol (tukmálna)

A műsorvezető szerint vetélkedni kellene a Fidesszel, túl kellene licitálni a 10 százalékot, mert a Fidesz rezsicsökkentésére – ahogy mondja, akármilyen is az – az emberek jól reagáltak. A sámán-riporter kioktatta a pártelnök-frakcióvezetőt, hogy mindenképpen tegyék hozzá: mi, mármint a párt, még többet akarunk! (A műsorvezető úr nyilván nem tud a rezsicsökkentés számtalan összefüggéséről, de arról sem, hogy a Fidesz további csökkentéseket akar a már megvalósított 10 százalékon kívül is.)

A pártelnök tovább hajtogatta, hogy mindenre van programjuk (?!), valójában (és nem is eredeti, mástól átvett) ötletük. Elmondta, hogy annyiban is többet tud az ő elképzelésük, hogy benne van a szociálpolitika (ami szerintem nonszensz: ld. később), a szegényeknek ugyanis szerinte nem néhány száz forintot (?!) kellene nyerniük (?!) ezen.

A lényeg ez lenne: még többet akarnak!

A sámán-műsorvezető végül kegyesen megengedte: ne hallgassanak a programjukról. De ne ezzel kezdjék, hanem azzal, hogy még többet akarnak! És esetleg tegyék ehhez hozzá, hogy ez meg is van alapozva!? Tehát – mondta – mi (mármint ők) többet akarunk, ráadásul beillesztjük a szociálpolitikába és ez meg is van alapozva.

Amiről hallgatnak: miért vetették el a rezsicsökkentést?

A sámán-műsorvezetőnek  több ide tartozó kérdés eszébe nem jutott. Az sem, miért vetette el korábban e párt is sommásan a rezsicsökkentés gondolatát? Pedig ugye elővehette volna a pártelnök-frakcióvezető az állítólagos programját. És arról is hallgattak, hogy ez óriási hiba volt, de az erről való hallgatással a malőr még nagyobb lett.

Azt pedig a „határozott” műsorvezető gondosan elkerülte, hogy felvesse: miért kampányolt ő maga is ezzel ellentétesen? Miért szervezett beszélgetéseket azzal a felkiáltással: szegény szolgáltatók, tönkre fognak menni! Miért állította meglehetősen túlzóan, szerintem alaptalanul: ők, e cégek hozták ide a tudást, mi lesz velünk nélkülük? Miért szerepeltette ennek alátámasztásaként beszélgetős műsorában a “kiváló” Hegedűs Miklóst, a GKI Gazdaságkutató Zrt. Energiakutató Kft.-jének  ügyvezetőjét, aki előrevetítette: a lakosság ezért nagy árat fog fizetni. (Ld. első írásomat.) Mert hogy valakinek fizetnie kell a számlát. Ki fognak vonulni és jaj, mi lesz velünk?!

Hegedűs Miklós energiakutató nagyon megriadt. Félti a szolgáltatókat

Hegedűs Miklós energiakutató nagyon megriadt. Félti a szolgáltatókat

Amikor – úgy tűnik – olvasnak. A „hab a tortán”

Ha pedig olvasnak, ennek is vannak jelei kormány- és ellenzéki oldalon, a politikában, szakértői körben és a médiában, akkor a gondolatok rendszerint kifordítva, megcsúsztatva jönnek vissza. Egyes részleteket vesznek ki összefüggő, konzisztens rendszerekből, így az más minőséget kap. Panelekként, frázisokként és nem használható, működőképes gondolatként bukkannak fel. Elferdítve, elfogultan, politikai motívumoktól és főleg szándékoktól vezérelve.

Az csak – ahogy mondani szokták – „hab a tortán”, hogy saját gondolatként „jutnak eszükbe” a kiragadott elemek, hiszen a forrásra való hivatkozások hiányoznak.

Úgy bukkannak elő a saját ötletek, hogy nem magyarázzák meg a párfordulást, pedig ötleteik rendszerint teljesen ellentétesek korábbi állításaikkal, kinyilatkoztatásaikkal, gyakorlatukkal. Már röstellem leírni: a nyolcéves kormányzással való elszámolásra eddig nem került sor, nem határolódtak el a hibáktól és nem látszik a megújulás szándéka. Azt sem tudni, szerintük mi volt a hiba. Ha volt egyáltalában, hiszen már ott tartunk, hogy nem is lett volna hiba. A műsorvezető időnként fel is szokta tenni a kérdést: nem is értem, mi volt a hiba az előző kormányokkal?

Az elfogult ködszurkálásra elvileg természetesen a politika és a szakmai, sajtó- és egyéb klientúra saját magától is képes lehet, a valóságban azonban erre sem képes, ehhez is kellenek a külső impulzusok, amelyeket ötletként vesznek igénybe.

A rezsicsökkentés tévútra került

2012 decemberében, idejekorán felhívtam a figyelmet, hogy a rezsicsökkentés – bár szükséges és lehetséges –  nagy „buktával” fog járni, ha az akkor még csak feltételezhető hibás módszert alkalmazzák. Ha tehát egyszerűen elrendelik a tarifacsökkentést és nem támasztják alá közgazdaságilag és jogilag. Bosszantó, hogy a figyelemfelhívás ellenére a könnyen elkerülhető bonyodalmak bekövetkeztek. A szolgáltatók – ahogy erre számítottam – bírósági úton kerestek és vettek elégtételt. Az EU-kormányfők úgy érzik, méltánytalanság történt cégeikkel és retorziót fontolgatnak. A kapott magyarázatot pedig nem tudják értelmezni. És még nem beszéltünk a fogyasztókról: ki tudja, mi minden csattanhat a fogyasztók hátán a jogos kérdés rossz menedzselése miatt.

A kormány még mindig saccolásra és erőre akarja alapozni a rezsicsökkentést.

Sajnálatos, hogy a kormány a tanulságokat sem vonta le és a nem megfelelő módszert (az elrendelést) továbbra is hatályban tartja. Ez most kiegészül aláírásgyűjtéssel és a nyomásgyakorlás más módjaival. Folytatódik tehát a teljesen felesleges iszapbirkózás, ráadásul egy olyan kérdésben, amiben könnyű lenne a menedzselés. Továbbra sem erőre és nyomásgyakorlásra lenne szükség, hanem felkészültségre, ésszerűségre, kormányzásképességre. Erő helyett észre.

A miniszterelnök, a jelek szerint a kormányzati gazdaságpolitika meghatározója viszont továbbra is erőről beszél. „Ha nem alakul ki együttműködés a kormány és a közműszolgáltatók között, a kabinet erőből folytatja a rezsicsökkentést” – közölte Orbán Viktor miniszterelnök pénteken (2013. március 22-én – Sz. B.) a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.” (Orbán erőből folytatná a rezsicsökkentést. Index.)

Az adminisztratív módszer más szempontból is hibás: nem lehet ugyanis saccolva eldönteni, mennyivel lehetne csökkenteni a rezsit. Pontosan ismerni kell a helyzetet.

A hatósági megközelítés egyéb következményei

A hatósági megközelítés eltereli a figyelmet a szolgáltatókon kívül a többi áralakító tényezőről, amelyek egyébként mind az államtól/kormánytól függenek, vagy amiben az államoknak, kormányoknak jelentős a szerepük, holott csak ezek összehangolt szabályozásával, hangolásával és finomhangolásával lehet komoly eredményt elérni. (Adózás felülvizsgálata, forintárfolyam erősítése, energiahatékonyság javítása, árképletek felülvizsgálata, fogyasztóvédelem, minőségvédelem és felhatalmazásaik megerősítése, vonatkozó törvények és rendeletek módosítása stb.) A 10 százalék ugyanis nyilvánvalóan nem elégséges, a további csökkentésből nem maradhat ki az állami/kormányzati szerep megújítása, évtizedekkel megkésett korszerű meghatározása.

Ahogy nemsokára látni fogjuk, a figyelemelterelés persze nem mindig sikerül, pl. az áfacsökkentés esetében. Az ilyen kérdéseket aztán igyekeznek lesöpörni – „némi” demagógiát és a Matolcsy-féle unortodoxnak nevezett, valójában dogmatikus, a szakmaiságot nélkülöző közgazdászkodást alkalmazva.

További figyelemelterelés

Az adminisztratív „megoldás”, a pillanatnyi érdekeknek megfelelő elrendelés, a területek ezen alapuló kiválasztása a figyelmet arról is eltereli, hogy a rezsinek, de még a háztartási energiának is több, vagy sokkal több eleme van, mint amiről beszélnek. Továbbra sem látják, hogy a probléma jelen esetben a rezsinél szélesebb: a természetes monopóliumok meg nem oldott szabályozása.

Nem az energiaszolgáltatókról kellene, hogy szó legyen, hanem minden természetes monopóliumról: távközlés, bankok, energiaszolgáltatók, autópálya-üzemeltetés, üzemanyag-termelés és -forgalmazás, postai szolgáltatások, vasúti és közúti közcélú közlekedés és persze energiaszolgáltatók, víz- és csatornaszolgáltatás, tűzifatermelés és -értékesítés stb. (Ezek ugyanis mind rosszul vagy elégtelenül szabályozott területek.) Ez végképp eldönti, hogy akár a rezsi keretében az üzemanyagok árával és hibás árképletével, a magas árak súlyos következményeivel foglalkozni kell.

Része-e az üzemanyag a rezsinek egy európai országban és a XXI. században?

Egyébként szerintem az üzemanyag mindenképpen része a rezsiköltségnek, amennyiben a közlekedés is része. Legyen szó tömegközlekedésről vagy egyéniről, az üzemanyagot nem lehet a rezsitől elválasztani. Akkor sem, ha Rogán Antal közgazdász, országgyűlési és önkormányzati képviselő, kerületi polgármester és országgyűlési Fidesz-frakcióvezető, illetve gazdasági bizottsági elnök szerint lehet. A nyilatkozatok azt is jelzik, hogy egy ember aligha lehet képes ennyi széken egyszerre ülni és közben elvárható módon ellátni a feladatait. Eközben még közgazdasági elméleti tevékenységet is folytatni. A közszolgáltatások általa való sajátos meghatározása például (ld. alább) túlterheltségre is utalhat.

Az üzemanyag nem rezsiköltség! – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, miközben a közszolgáltatásokat a rezsihez sorolta és a tömegközlekedés közszolgáltatás. „Az üzemanyagárak (…) nem tartoznak a rezsiköltségek közé, az üzemanyagok piacán pedig érvényesül a verseny. (…) Közszolgáltatások azok, amelyeket senki sem tud kikerülni.  (…) Autója nincs mindenkinek, mi pedig alapvetően a közszolgáltatások díjait tekintjük a rezsi részének – hangoztatta.” Szerintem különben elég valótlan azt állítani, hogy az autó ma is luxuscikk lenne, pedig másutt 80 éve sem volt az.

Lehet, hogy nem jól látom, de nem tudok észrevenni versenyt az üzemanyagok piacán. Más országokban sem látnak ilyet, lehet, hogy ők sem jól látják, bár ezt nem hiszem. A verseny hiánya miatt alkalmaznak árképletet, ami megszabja, mikor lehet árat emelni és mikor csökkenteni. Nálunk azonban hibás az árképlet és más szempontból sem jó a szabályozás. (A benzinár a kormányzati alkalmasság tükre.

Amivel egyet tudok érteni, egyébként is mindig ezt mondtam

Azzal a megállapítással viszont egyetértek, különben magam is mindig így láttam és évtizedek óta mondom, hogy van minek a terhére megvalósítani a mostani rezsicsökkentést. Erre azt hoztam fel, hogy irgalmatlan ütemben növekedtek a rezsiköltségek, pontosabban ezen belül a háztartási energiahordozók árai.  24 év alatt 65,8-szeresükre. Rogán információja is érdekes. „A frakcióvezető hangsúlyozta, hogy a rezsicsökkentést a szolgáltatók profitjának rovására hajtják végre. Kiemelte, hogy 1995 és 2011 között a villamosenergia- és a földgázszolgáltatók összesen 1040 milliárd forint profitot termeltek, tehát ’van minek a terhére megvalósítani a rezsicsökkentést’. (…)Rogán Antal megjegyezte, hogy a szolgáltatóknak a 2002 és 2010 közötti szocialista kormányzás volt az „aranykor”, éves átlagos adózott eredményük ez idő alatt a duplájára emelkedett. Egy kérdésre válaszolva azt mondta: nem nézett utána, de biztos benne, hogy a cégek adózott eredményük 90 százalékát osztalék formájában kivonták.”

Némileg változó ellenzéki vélemények

Két ellenzéki párt (MSZP, LMP) változtatott a rezsiköltség csökkentését sommásan elutasító véleményén.

(Innen folytatjuk!)

5 responses to “Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül

  1. Visszajelzés: Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívülKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Way cool! Some extremely valid points! I appreciate you penning this write-up plus the rest of the site is extremely good.

  3. That is a very good tip particularly to those fresh to the blogosphere. Brief but very accurate info… Thank you for sharing this one. A must read post!

  4. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (2. folytatás)Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  5. Thanks , I’ve just been looking for information approximately
    this topic for a long time and yours is the best I’ve found out till now.
    But, what in regards to the conclusion? Are you positive in regards to the source?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.