Rezsicsökkentés. Mi kell hozzá?

Van erőnk a rezsicsökkentéshez

(Orbán Viktor miniszterelnök)

És még mink van? – szívesen megkérdezném. Erő biztos van és már lassan három éve,  hiszen a kormány kétharmadot tud maga mögött. A rezsicsökkentés azonban – ha célszerű a módja – nem igényel különösebb erőt, hacsak… Hacsak ahhoz nem, amihez másutt éppen hogy nem kell: a kormány kötelező feladatainak jobb, sőt netán jó ellátásához. A természetes monopóliumok szabályozása, a fogyasztói érdekvédelem és a minőség biztosítása egy kormány legfontosabb feladatai közé tartozik, de nálunk évtizedek óta e kötelezettségek el vannak hanyagolva. A fogyasztói érdekek védelmére létrehozott intézmények tulajdonképpen kulisszaként léteznek. Aligha gondolhatjuk, hogy a kormány akaratával szemben tehetnék ezt. De ha mégis, akkor ott van (ott lenne) az erő, mégsem változik „működésük” jellege.

Orbán Viktor a rádióban. Van erőnk a rezsicsökkentéshez

Orbán Viktor a rádióban. Van erőnk a rezsicsökkentéshez

A rezsicsökkentésnek és a további rezsicsökkentéseknek, amit nemrég bejelentettek, különben az ország gazdasági erejéhez sincs köze. Akár erős az ország gazdasága, akár nem, akár nagyon nyomasztó az adóssághelyzet, akár kevésbé nyomasztó, ha a rezsicsökkentés okai és lehetőségei fennállnak, meg kell lépni.

Ez már régen megtörtént volna, ha az elit – annak ellenére is, hogy az ország szempontjából már régen folytathatatlan és kezdettől értelmetlen – ne ragaszkodna a gazdaságpolitikának a megszorításokkal való meglehetősen leegyszerűsített „helyettesítéséhez”. Ahogy azt Kiszorított véleményem c. blogomban részletesen bemutattam és elemeztem, az elvonásokban kitüntetett szerep jutott a háztartási energiaárak és az áfakulcsok (0-ról 27 %-ra való) extrém ütemű és több évtizede tartó, fokozatos és folyamatos növelésének. 1984 és 2010 között a háztartási energiaárak 65,8-szeresükre nőttek, az infláció ebben a termékcsoportban 2,3-szer gyorsabb volt, mint az átlagos fogyasztói árszínvonal szintén nagyon „intenzív” emelkedése. Ennek tragikus következményeit ugyancsak összefoglaltam. Az egyik ezek közül, hogy a lakosság tekintélyes hányada nem tud „megbirkózni” ezekkel a tarifákkal.

Van-e fordulat a fogyasztást-szűkítő gazdaságpolitikában?  

A 10 százalékos csökkentés kétségkívül örvendetes intézkedés. A fő kérdés viszont továbbra is megválaszolatlan: van-e fordulat a gazdaságpolitikában, ami minden eddiginél nyíltabban és igen durván a fogyasztás visszaszorítására és megadóztatására helyezte a hangsúlyt? És meghirdette ennek a gazdaságpolitikai kurzusnak nevezett sarcpolitikának a folytatását, ami az ország és a lakosság állapotát figyelembe véve egészen megdöbbentő.

Már korábban is felmerült bennem: program, még inkább ismert alternatíva hiányában lehet-e ilyen fordulatban reménykedni? Vagy ez nem más, mint a hasznok átrendezése? Egyrészt úgy, hogy lehetővé teszik a szolgáltatóknak a terhek (az elmaradt bevétel) költségként való ráterhelését a lakosságra és/vagy a vállalkozásokra, másrészt úgy, hogy más területeken vet ki a kormány újabb sarcokat, amelyek már hozzá folynak be. Azzal most nem foglalkozom, hogy a szolgáltatók ne tudnák kigazdálkodni elmaradt hasznukat, mert ilyen veszélyt nem látok. (Ld. fenti publikációk.).

Az erőről való elmélkedés nem valószínűsít alternatív gondolkodást

Az MTV 2013. február 1-jei híradója szerint mégis ez hangzott el: „Az árkérdés erő kérdése, jelentette ki Orbán Viktor. Mint ahogy megfogalmazta, az elmúlt két és fél évben sikerült megerősíteni az országot, így van rá lehetőség, hogy a kormány tovább csökkentse a rezsit.”

A miniszterelnök nem beszél viszont az adott esetben az erőnél sokkal fontosabb dolgokról, mindenekelőtt a kormányzóképességről (stratégiáról, felkészültségről, helyzetismeretről stb.). Remélem, nem azért, mert ezeket nem is tartaná fontosnak. Gyanítom, hogy saját táborában, de az ellentáborban, a szakértők között sincs talán senki, aki ráébresztené: nem erőre, hanem megfelelő közgazdasági mechanizmusokra, árképletekre, hatásvizsgálatokra, elemzésekre, minőség- és fogyasztóvédelemre, a forintot visszaerősítő árfolyampolitikára, működő állami intézményekre, normális áfakulcsokra kellene támaszkodnia a rezsicsökkentésnek.

De a kritikus ellenzéki sajtó sem így fogja meg a dolgot. A hét végén az egyik rádióadásban egy emberi jogokkal foglalkozó meghívott vendég közgazdasági témákban fejezte ki magát, kicsit – ahogy ez trendi – közgazdászkodott. Azt kezdte el bizonygatni, hogy a magyar gazdaság nem erős és eszébe nem jutott, hogy a rezsicsökkentéshez nem erő, hanem felkészültség kell. Egyébként abban tévedett, hogy a magyar gazdaságot gyengének mondta: nem hiszem, hogy sok olyan gazdaság lenne a világon, ami kibírta volna azt, amit az ún. rendszerváltók tettek vele. Ez éppen hogy rendkívül erejére és életképességére vall.

Az erő a módszer?

2012. december 6-án, amikor nyilvánossá vált, hogy a kormány 2013. január elsejével 10 százalékkal csökkenti a földgáz és a villamos áram, majd néhány nappal később az is, hogy ugyanennyivel a távfűtés tarifáját is, az ármérséklés módszere még ismeretlen volt. Pedig ez legalább olyan lényeges, mint a csökkentés maga, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen módszert választanak: adminisztratívat vagy közgazdaságit. Vagyis, hogy az erőt alkalmazzák-e vagy a szabályozás megújítását.

A Kell-e csökkenteni az áram és a földgáz árát? c. írásomban erre rögtön felhívtam a figyelmet:

„… nem mindegy ugyanis, hogy ezt a lépést egyszerűen elrendelik-e vagy az árképlet átalakításával és az ellenőrzés megjavításával alátámasztják.

Hogy adminisztratíve vagy piacgazdasági módon járnak-e el. Az előbbi esetben komoly eséllyel lehet számítani a cégek részéről ellenlépésekre és jogi eljárásokra, továbbá a terheknek a lakosságra (és a termelőkre) való áthárítására. A terhek minőségrontással, egyéb megkárosítással való ’kivédésére’. Ahogy ezt a kormány fogadkozása ellenére pl. a bankadónál megtapasztalhattuk.”

Összefüggő kérdések. Mitől függ a megválaszolásuk?

Az elmúlt hetekben több cikkben vettem sorra azokat a kérdéseket, amelyek összefüggnek a földgáz, a villamos áram és a távfűtés árának 10 százalékos csökkentésével. (Az említett Kell-e csökkenteni az áram és a földgáz árát címűn kívül a Mennyivel kell csökkenteni az áram és a földgáz árát?, a Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok c. írásokban és a mostani anyagban.)

Lényeges feltételek. Ezektől függ, mennyivel lehet csökkenteni

E kérdések megválaszolása nélkül ugyanis nem lehet helyesen értékelni a kormányzati intézkedést. Nem lehet megítélni annak szükségességét, lehetőségét, az árcsökkentés mértékét, pozitív és esetleg negatív következményeit. Mindez meglehetősen bonyolult kérdéskör, hiszen a válaszok nem függetlenek a kormány valós szándékaitól, propagandisztikus céljaitól, a választott módszerektől és természetesen a kormányzás színvonalától.

Az nyilvánvaló, hogy kell és lehet csökkenteni a rezsiköltségeket, de hogy mennyivel, az már az előbbi feltételektől is függ. Számításaim szerint a csökkentés mértéke a 10 százaléknak mindenképpen a többszöröse lehet, mértéke néhány év alatt elérheti a 60–70 százalékot is. Nemcsak a földgáz és a villamos áram vonatkozásában, hanem a többi háztartási tüzelőanyag tekintetében is.

Megfelelő tematizálás esetén világossá válik, hogy sokkal szélesebb és sajnos ismét elsősorban magyarországi problémáról van szó: a fejlett (és civilizált) világ országaitól eltérően megoldatlan a természetes monopóliumok árszabályozása, visszaélhetnek erőfölényükkel és durván vissza is élnek.

A konfliktus most nem a külföld és Magyarország között feszül

A verseny hiányát nem pótolja, az erőfölénnyel való visszaélést nem küszöböli ki az állami árszabályozás és szankcionálás jelenleg is nálunk  létező „rendszere”, nincs hatékony fogyasztóvédelem és minőségvédelem. Az állam nemcsak nem látja el „jól” ez irányú feladatait, hanem „összekacsint” a monopóliumokkal. Ennek egyik jele az is, hogy a nagy külföldi monopóliumok termékei és szolgáltatásai Magyarországon jóval gyengébb minőségűek, mint az anyaországokban. Magyar monopóliumok esetében pedig éppen fordítva: külföldre szállított termékeik és szolgáltatásaik felülmúlják a belföldi piacra szántakét. Meggyőződésem, hogy a konfliktus most nem a külföld és Magyarország, hanem a monopóliumok és a hazai lakosság/belföldi piac között feszül. A hazai monopóliumok ugyanis semmivel sem kevésbé élnek vissza méreteikkel és a verseny hiányával, mint a külföldiek. Tehetik, mert ebben az állam nem akadályozza meg őket és nem is szankcionálja.

(Folytatjuk!)

7 responses to “Rezsicsökkentés. Mi kell hozzá?

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. i think its very nice site!

  3. Very good information. Lucky me I recently found your website by accident (stumbleupon). I have saved it for later!

  4. Having read this I thought it was rather informative. I appreciate you spending some time and energy to put this informative article together. I once again find myself personally spending a significant amount of time both reading and commenting. But so what, it was still worthwhile!

  5. Aw, this was an incredibly nice post. Taking the time and actual effort to produce a superb article… but what can I say… I put things off a lot and never seem to get nearly anything done.

  6. This website was… how do I say it? Relevant!! Finally I’ve found something that helped me. Thanks!

  7. This blog is greatest!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.