Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései

 A feladatokat megkerülik

Mostanában a kormány oldaláról a növekedés „beindítását” hirdetik meg, Orbán Viktor kormányfő ráolvasásszerűen készül a növekedés „beindítására”.  (Erre még visszatérek.) Az ellenzék elképzeléseiben a mérsékelt növekedés is a távoli jövőbe van kitolva. (Annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap a növekedés szükségességére nyomatékkal fel szokta hívni a figyelmet, tehát – ahogy alább látni fogjuk – a régi receptekkel nem érdemes manőverezni.) Az ellenzék vezetőjének jelentkező Bajnai Gordon volt miniszterelnök is nyilvánvalóvá tette, hogyan viszonyul e kérdéshez. Elmondta: előbb stabilizálnak, aztán nagyon lassan, nagyon keservesen és apránként elindulunk felfelé. Hogy hogyan érnék el a mai vagy a holnaputáni növekedést, milyen feltételeket biztosítanak ehhez, azt – mindkét oldalon és elgondolások hiányában – jótékony homály fedi. Ahogy a reális feltételeket is. A növekedésről tehát a valóságtól elszakadva, virtuálisan, fecsegésként esik szó. A növekedés jelenleg nem több mint leegyszerűsített kommunikációs kérdés, a propaganda része.

Orbán Viktor miniszterelnök manapság sokszor kimondja: a mezőgazdaság a magyar gazdaság egyik kitörési pontja. Ezek szerint ma (nem úgy, mint első kormányzása idején vagy az elmúlt években) a növekedést innen is várná, a mezőgazdaságot a növekedés motorjaként képzelné el.  (Korábbi nemleges álláspontját Martonyi János akkori-mai külügyminiszter is harsányan képviselte, ő a kormány megalakulása előtt, a kormányprogram megbeszélésekor tiltakozott az ellen, hogy a mezőgazdasági termelést a koalíciós partner mennyiségi értelemben is fejleszteni szeretné. Később ő állapodott meg  “sikeresen” a külföldiek termőföldvásárlásáról. )  Orbán Viktor bizonyára nem egy-egy évben gondol a mezőgazdaság motor szerepére, hanem hosszú évek folyamatában.

A cél logikus, nincs benne egyébként semmi új, azzal egyet kell érteni. A húzóágazati szerep viszont valójában teljesen elképzelhetetlen, amíg a termelés új keletű, sajátos, erőteljes ingadozása nem szűnik meg. Ez ugyanis sűrítve jelzi, mekkora bajok vannak e területen.

Mezőgazdasági növekedési ütemek, grafikon

Kijelentése azonban  nincs összhangban gazdaságpolitikájával

Örvendetesnek is lehetne tehát Orbán Viktor kijelentését nyilvánítani, ha a gazdaságpolitika, ezzel összhangban lenne. De nincs, hiszen a mezőgazdasági termelés ugrálásaira nem figyel fel és azokat ez a gazdaságpolitika tulajdonképpen fenntartja.

Nincsen tisztában vagy elfelejtette

A tartós mezőgazdasági növekedés feltételeivel Orbán Viktor miniszterelnök vélhetőleg nincs tisztában, vagy nem emlékszik ezekre első ciklusa idejéből, hiszen mostani gazdaságpolitikája eddig hatásosan ellentmond a növekedés, beleértve a mezőgazdasági növekedés céljának.

A világ egyik legmagasabb áfájának (25 százalék) csökkentése helyett a világ legmagasabb áfáját vezették be: az élelmiszerekre is, a kormány egyébként is a lakossági fogyasztást vette célba, ami a belföldi piac szűkölését és torzulását eredményezte. A fogyasztóvédelem és a minőségvédelem nem működik, utat engedve a gyenge minőségű termékeknek és ezáltal a versenyképesség hanyatlásának. Ez pedig az exportpiacok lehetőségeit korlátozza. Mondhatnánk persze, hogy az EU-s csatlakozással sokkal több támogatáshoz jut a mezőgazdaság, mint korábban és ezt illene számba venni. Ezeket a jelentős EU-s pénzeket azonban a kormányok a 12 %-ról 15, majd 20, 25, 27 százalékra „felhízlalt” áfakulccsal – különböző áttételeken keresztül – valójában magukhoz „csoportosítják át”.  Erről írtam pl. Az uniós támogatásokról (2014-2020) c. cikkben.

Előnytelenebb gazdasági környezet és nagyobb kiszolgáltatottság az időjárástól

Tehát összességében is még előnytelenebb a gazdasági környezet és továbbra is nagy, sőt fokozott mértékben függ a mezőgazdaság a természettől. Ezt Orbán Viktor miniszterelnöknek ismernie kell, hiszen 2000-ben megkövetelte a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésétől, hogy olyan programokat dolgozzon ki, amelyek többek között ezt a függést mérsékelik és feleslegessé teszik az évenkénti kárenyhítéseket. (Ld. Belvíz: retusált történelem és tehetetlenség.)

A költségvetésben nevesített összeget másra fordították

A miniszterelnök a vele és államtitkáraival folytatott egyeztetés után az elfogadott projektekre,  a kétéves költségvetés keretében 192 milliárd forint támogatást adott. Távozásunk után azonban az összeget sem az első Orbán-kormány, sem a Medgyessy-kormány nem erre, vagy csak részben erre fordította. Erről készült két évvel ezelőtt a Belvíz: restaurált történelem és tehetetlenség c. anyag, ami átfogó képet ad az azóta sem változott helyzetről, a következményekről és az előzményekről. A Belvíz: retusált történelem és tehetetlenség c. cikkben az olvasó rá tud linkelni olyan anyagokra, amelyek pikáns részletekbe is menő tájékoztatást adnak a témáról és a kormányzati munkáról.

Az előnytelen hatások szinergiában hatnak. Következményük az ártalmas ide-oda kilengések

Az előnytelen hatások egymást még erősítik is, és ebből származnak a mezőgazdasági termelés tizenkét éve még elképzelhetetlen és korábban soha nem volt kilengései. A roppant növekedés utáni jelentős visszaesések folyamatosan ismétlődnek. Az ugrálás mindkét irányban nagy károkat okoz. Ha kevés a termés, azért, ha sok, azért érik nagy veszteségek a fogyasztókat, felhasználókat és a termelőket.

2001-től, nagyon rövid időszakonként, egy-két évenként éles változások, roppant ingadozások vannak a mezőgazdasági termelés alakulásában. 2001-ben még nem lehetett arra gondolni, hogy valami új és nagyon kedvezőtlen veszi a kezdetét. (Ld. ábra.) Akkor ugyanis a megelőző évek rendkívül ritka időjárása ért véget és a termelés megugrása részben ezzel, részben a befektetett munka és intézkedések láthatóvá válásával volt magyarázható. Aztán jött 2002, amikor 10 százalékos csökkenés következett be az előző évi 16 százalékos növekedés után. 2003-ban  stagnálás, 2004-ben 50 százalékos növekedés, majd 2005-ben ehhez képest 5 százalékos csökkenés. 2006-ban újabb 7 százalékos csökkenés, 2007-ben pedig még 22 százalék visszaesés. Aztán jött 2008, amikor megint volt és ráadásul 50 százalék növekedés. 2009-ben és 2010-ben 15-15 százalék csökkenés. 2011-ben megint jelentős, 27 százalék növekedés. 2012-ben pedig 25-30 százalék visszaesés.

Nem figyelnek fel a termelés gyors és ellentétes változásaira

Orbán Viktor miniszterelnök a 2011-es jó teljesítményt látja, a 2012-es visszaesést is. Ez nem meglepő, hiszen 2001-ben a mezőgazdasági termelés alakulása idézte elő nagyrészt a mérsékelt (1,7 százalék) növekedést, 2012-ben pedig a hasonló mértékű (-1,7 %) csökkenést. Az oda-visssza ugrálásokkal nem foglalkozik. Aszály volt tavaly – szögezheti le.

Nyilván csak kevesen veszik észre a magyar mezőgazdaság újabb keletű és roppant kedvezőtlen, anakronisztikus jellegzetességét: a természettől való extrém függést. Az aszály, az özönvízszerű esők, a belvíz, a jégverés stb. korábban sem került el minket, de ezek negatív hatását képes volt a mezőgazdaság tompítani, mert megvolt az ereje és a képessége ehhez. És egészen más aktivitással segített a maga részéről az illetékes tárca, az akkor még a nevében is a mezőgazdaságra utaló Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. (Ma Vidékfejlesztési Minisztérium, ahol csak egy profil a mezőgazdaság és nem az alap.)

A tárca közreműködése hatásosabb volt

A tárca közreműködése az operatív ad hoc intézkedésekben és a középtávú, stratégiai megközelítésben is összehasonlíthatatlanul hatásosabb volt, ahogy ma mondanák: sokkal erősebb. (Leszámítva Vonza András miniszter időszakát, aki 2001-ben a nagy termést púpnak tartotta a hátán.) Az első Orbán-kormány több évében (1999-ben és 2000-ben) olyan kedvezőtlen volt az időjárás, hogy hasonlónak a bekövetkezésére – akkor a szakértők így látták – százévenként van esély. (Ld. Belvíz: retusált történelem és tehetetlenség.) A helyzetet még súlyosbította a külpiaci kereslet visszaesése a külgazdasági feltételek romlása folytán (orosz pénzügyi válság, dél-kelet ázsiai pénzügyi válság). Mégis csak mérsékelt csökkenés következett be.

Vissza a növekedés problematikájához

Azt halljuk és egyenesen a kormányfőtől, hogy a magyar gazdaság a kormány irányításával sikert sikerre halmozott. Egy kivételével minden fontos problémát rendezett. Az államháztartás egyensúlyba került, az adósság csökken, az EU-s támogatásokban a második legnagyobb egy főre összeget Magyarország kapja, a mezőgazdaság EU-s támogatását nem nyirbálták meg.

A növekedés “egyelőre” hiányzik, “csak” be kell indítani…

A növekedés ugyan hiányzik, de szerinte nyilván csak egyelőre, ezért “be kell indítani”. Mintha nem akarta volna eddig, és mintha a feladatokkal egymás után kellene foglalkozni. Előbb jön az egyensúly, aztán a növekedés. Ahogy ezt az Alternatív gazdaságpolitikában 1995-ben, az akkori gyakorlat kritikájaként leírtam.

Egy lépés előre, két lépés hátra

Azóta sok év telt el, nem is szólva arról, hogy az első Orbán-kormány is túllépett ezen a mentalitáson. Ennek volt köszönhető, hogy a gazdasági növekedés és a kiemelkedően jó adóssághelyzetet tekintve a rendszerváltás időszakának leginkább eredményes kormánya volt (Rendszerváltó kormányok teljesítménye.) Sajnálatos ez a visszalépés a gondolkodásban és a kormányzásban, amiről Lenin mondása juthat eszünkbe: egy lépés előre, két lépés hátra.

Intő jel a balliberális ellenzéknek

Ma már egyébként az IMF is rá szokott mutatni, többek között a magyar kormánynak küldött javaslataiban, hogy akkor lehet kikerülni az adósságválságból, ha bővülnek a gazdaság forrásai, ha van és jelentékeny gazdasági növekedés. Mindez intő jel kellene, hogy legyen a balliberális ellenzék különböző mozgalmainak és pártjainak, amelyek látnivalóan arra spekulálnak, hogy folytatják a régóta folytathatatlant: a megszorításokat. A forgatókönyv is valószínű, hiszen nincs új a Nap alatt itt sem: a régi receptet akarják a változások és az IMF-álláspont változása ellenére bevetni.

Tehát kell kötni egy megállapodást az IMF.-fel (az olcsónak nevezett finanszírozás érdekében, pontosabban erre hivatkozva), ami persze nem a kamatba kerül, hanem a feltételekbe. Ezek – még mindig ezt gondolják – megszorítási „javaslatok” lesznek, amelyeket az IMF-re hivatkozva lehet ráerőltetni a társadalomra. Roppant demokratikusan: fizessenek a gazdagok, értsd a középosztály!

E tévedésnél is bosszantóbb a gazdasági növekedés olyan felfogása, mintha annak érdekében elég nyilatkozatokat tenni és majd ehhez igazodik az élet.

8 responses to “Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. Visszajelzés: Megkésett felvezető egy már elindult cikksorozat eléKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  3. Visszajelzés: Meg nem oldott feladatok (2.). A devizahitelesek helyzetének rendezéseKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  4. After checking out a number of the blog articles on your web site, I honestly like your technique of writing a blog. I saved it to my bookmark site list and will be checking back in the near future. Please check out my website too and tell me how you feel.

  5. You are so awesome! I do not think I have read through something like this before. So great to discover somebody with some unique thoughts on this issue. Seriously.. thank you for starting this up. This web site is something that’s needed on the web, someone with a bit of originality!

  6. Very good info. Lucky me I found your blog by chance (stumbleupon). I have book-marked it for later!

  7. We simply desire to show you in which I am certain beginner to online blogging and absolutely liked your write-up. Likely I am probably to remember your site post . You definitely have great article reports. Love it for expressing with us your url webpage.

  8. Why viewers still make use of to read news papers
    when in this technological world all is presented on net?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.