Az uniós támogatásokról (2014-2020)

“A tények makacs dolgok; legyenek bármik is a kívánságaink, szándékaink, vagy kívánjanak bármit indulataink, nem változtatják meg a tények és bizonyítékok állását.” (John Adams amerikai elnök: 1735-1826)

Amit John Adams és nyomán Joszif Sztálin és mások mondtak, bölcs megállapítás. Hiába magyarázzuk félre a valóságot, attól még létezik ez a valóság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne a tények helyett virtuális tényekről beszélni, mást állítani a valóságról, mint ami. De azt sem jelenti, hogy a tényeket egyáltalán tekintetbe veszik, vagy hogy megismerik a tények közötti összefüggéseket. A valóságra ma egyébként is kevesen “vevők”, vagy akár csak kíváncsiak.

A napokban az EU-s csúcson elfogadták az EU új középtávú (hétéves) költségvetésének kerettervét.  Nagy küzdelem folyt a pénzekért, két értelemben is. Egyfelől, hogy kevesebbet kelljen befizetniük az országoknak, tehát, hogy kisebb legyen az új ciklus EU-s költségvetése, másfelől, hogy minél több támogatáshoz jussanak a tagországok. A két cél egyidejűleg meglehetősen nehezen volt teljesíthető, mondhatni, teljesíthetetlen volt. Vannak persze kormányfők, akiknek ez – szerintük – mégis csak sikerült.

Orbán Viktor miniszterelnök. Fantasztikus sikertörténetnek tartja

Orbán Viktor miniszterelnök. Fantasztikus sikertörténetnek tartja

Egyikük a brit miniszterelnök, David Cameron, aki saját teljesítményét rendkívül jónak értékelte. Páratlannak tartja, hogy az EU történetében először sikerült csökkenteni a költségvetést és ebben a franciák hagyományos szövetségesét, Németországot és Angela Merkel kancellárt is maga mellé tudta állítani. Az önértékelés itt sem esik teljesen egybe a közvélekedéssel, közvéleménnyel. A költségvetés ugyan tényleg csökkent, de Nagy Britannia befizetése viszont nőtt. Nyilván persze kevésbé, mintha még nagyobb lett volna a ciklus költségvetése.  Viszont tegyük hozzá, az sem mindegy,  milyen tételek lettek kisebbek a következő hétéves ciklus költségvetésében. A fejlesztésre adott támogatások, amiből jó lenne több, vagy a bürokrácia, az apparátus  elviselhetetlenül magas költségeié, amelyeket már rég radikálisan kellett volna megkurtítani.

A magyar miniszterelnök is magasra értékeli saját teljesítményét

A magyar miniszerelnök, Orbán Viktor szerint viszont saját teljesítménye volt szinte páratlan. Azt állítja, hogy az unós támogatások a korábban várt jelentős visszaeséssel szemben nőttek. Ez egy újabb sikertörténet lenne a számtalan sikertörténet mellett. Az egy főre jutó támogatásban második lett az ország, Litvánia mögött. És- teszi hozzá a kormánypropaganda – soha ennyi támogatást Magyarország még nem kapott. Az újabb páratlan  teljesítményt  nálunk is vitatja a közvélemény.

Szinte hihetetlen…

Valóban hihetetlennek tűnik, hogy csökkenő költségvetésnél, amiben Magyarországé lett volna az egyik legjelentősebb megkurtítás, tényleg  növekedést lehetett elérni. Hogy a számok és a felhasznált viszonyítási alapok ezt bizonyítanák. Lehet-e figyelmen kívül hagyni pl. a forint árfolyamának meggyengülését vagy az ország lakosságának sajnálatos fogyását? Ha euróban számolunk, akkor eltekinthetünk-e az inflációtól? És így tovább.

Magyarország másodszor kap támogatást az EU középtávú költségvetéséből, ehhez képest a “soha” meglehetősen sajátos megközelítés. Egyébként a mostani, 2013-ig tartó ciklusban is Magyarország kapta a második legnagyobb egy főre jutó összeget.

Az eredmény így is dicséretes, de kevésbé az, amit esetleg eltakar

A körülményeket és a várható gazdasági növekedésre épülő számítások következményeit figyelembe véve az elért eredményt nyilván  jónak lehet értékelni, ha nem is a kormány fantasztikus sikertörténetének.

A gyenge növekedési kilátások ugyanis éppen a kormány téves és leegyszerűsített gazdaságpolitikájának köszönhetőek. A folyamatos és ötletszerű megszorítások elhúzódó recesszióba taszították az országot.

Különböznek a válságok

Bár válság sok országban van, de ez a válság mégsem ugyanaz, lényeges különbségek vannak a válság mélységében, elhúzódásában és okaiban. Természetesen  Magyarországot is érintik a világgazdaságot általában visszavető tényezők, de nálunk mindenekelőtt gazdaságirányítási válság van. Immár több mint három évtizedenéhány évet leszámítva. Sajnálatos, hogy az első Orbán-kormány tapasztalatai és eredményei ellenére a második Orbán-kormány visszatért  a gazdaságpolitikai tévúthoz. A régóta folytathatatlant folytatta, a kétharmad birtokában még nagyobb magabiztossággal és még (idézőjelben) “ötletesebben”. hatékonyság, kormányzás, stratégia, elképzelések nélkül. Ez beleillik abba a vonulatba, amiről az Alternatív gazdaságpolitika meghirdetésekor, a programban  írtam, 18 évvel (!) ezelőtt. (Ld.: Alternatív gazdaságpolitika c. kiadvány, illetve kétrészes videó.)

Az elért uniós támogatások összegénél valójában sokkal fontosabb, mire és hogyan költjük el ezt a pénzt. Ez pedig elsősorban a kormányzás színvonalától függ, a gazdaságirányítástól (gazdasági kormányzástól), annak mindennapi gyakorlatától, intézményeitől és azok működésétől,  továbbá (létező vagy nem létező) stratégiájától.

Ez különben az elért uniós támogatásoknál sokkal fontosabb dolgokat is nagyrészt meghatározza, például azt is, hogyan, mennyire hatékonyan használják fel az állami költségvetésbe kerülő irgalmatlanul nagy, az EU-s támogatásoknál (kb. 7000 milliárd forint 7 évre) összehasonlíthatatlanul jelentősebb pénzeket. (Az állami költségvetés 2013. évi kiadási főösszege 15 477 Mrd Ft, tehát egy évre számolva az EU-s összeg több mint 15-szöröse.)

A felhasználás hatékonysága

De maradjunk az uniós támogatásoknál. Az elért összegnél sok minden legalább ilyen fontosnak tűnik, mivel a támogatások hasznosulása, az elért hatások ettől függnek.  Milyen tehát a felhasználás hatékonysága? Erről jelenleg sok jót elmondani nem lehet. A tapasztalatok ugyanis lehangolóak, hiszen a mostani ciklus felhasználható és eddig felhasznált forrása nem látszik az országon és a gazdaságon. (Ahogy az a legalább ekkora összeg sem, amit a kormányok az elfogadott nemzeti költségvetésen túl, az országot eladósítva költöttek el.) Vannak riasztó példák, mi mindenre verték el az ingyenesnek gondolt pénzt. A nagy példa a fővárosi gazdálkodás állatorvosi lova, a négyes metró építése, kicsi, de felháborító példa egy olyan kerékpáros pihenő, ami az erdőben hagyott tuskókból áll és amire milliókat utaltak ki. Erre azt is lehet mondani , hogy jó-jó, de mennyivel rosszabb lett volna és lenne  a helyzet, ha nincsenek ezek a támogatások. Még ennyi beruházás sem lenne. Nyilván, ha nem javítjuk a felhasználás hatékonyságát, amit muszáj megtenni, ha az ország valamire jutni akar.

A hatékonyság nem azonos a kifizetések sebességével

Sajnos nem vizsgálja a kormány, milyen is a hatékonyság. Az, hogy mennyi pénz ragad bent, hogyan áll az elnyert támogatások kifizetése, bár ez sem megfelelő,  a hatékonyság egyik eleméről tájékoztatnak.

Az EU-s pénzeket a kormányok úgy tekintik, mint saját kasszájukat. Az elnyerésben meghatározó szerepet játszanak a párt- és klientúra érdekek, nem is látszik e mögött valamilyen elgondolás, pláne gazdasági stratégia. Hogyan lehetne ezekkel a támogatásokkal minél inkább megmozdítani a gazdaságot, előmozdítani fontos társadalmi és gazdasági érdekeket: a közösség, az ország érdekében?  Ahogy ezt a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetben tárgyaltam, jelentős gazdasági hatásokra csak akkor számíthatunk, ha nem egyszerűen pénzköltésre kerül sor, hanem Magyarországon előállított termékek és szolgáltatások felhasználására, vásárlására.

A területek kijelölése nem könnyű, mivel az ún. rendszerváltás története a magyar ipar és építőipar leépítésének, sőt felszámolásának története.  De azért találhatóak ilyen területek, ahol megvan (még) erre a lehetőség, sőt ami akár új iparágak és technológiák megszületésével is együtt járhat. Kézenfekvőnek látszik pl. a lakóházak (nem csak a panelépületek, hanem mindenféle lakóépület)  fajlagos energiafogyasztásának csökkentésére, új technológiák elterjesztésére, épületek szigetelésére, nyílászárók cseréjére tömeges programot kidolgozni és az EU-s támogatásokból legalább ezermilliárd forintot elkölteni. Még jobb lenne, ha a lakóházak sokszor évtizedek óta elmaradt rekonstrukciójának lenne ez a része, ami a megrendelések hiányától szenvedő építőipar megmentéséhez járulhatna hozzá. E célra értelemszerűen érdemes még több támogatást nyújtani: akár két-háromezer milliárd forintot.

Támogatások és elvonások

Az Európai Unió hivatalosan gazdasági integráció, ami azonos vagy hasonló gazdasági fejlettségű országok között tud hatékonyan működni. Tulajdonképpen csak ezek között jöhetne létre. Politikai okokból  stb. azonban mégis létrejöhet, ilyenkor azonban nagyon heterogén az országok összetétele fejlettségük alapján. Ahogy ez volt a KGST esetében is és ma már bizonyos felhígulás következtében egyre inkább az EU esetében.

Az EU-s támogatások egyfelől bizonyos kompenzációt jelentenek a kevésbé fejlett országok számára, mivel megnyitották belső piacaikat, másrészt lehetőséget adnak a valamivel gyorsabb felzárkózásra. Ebből az is következik, hogy az EU-s támogatás egyáltalán nem ingyen pénz a társadalomnak: hatékonyan illene felhasználnia.  Magyarország e téren is sajátos képet mutat, nálunk a kormány a sajátjának tekinti az EU-s pénzeket és bizonyos esetekben, amikor kényszerűen mégis normatív alapon kell nyújtani, ennek nagy részét visszaveszi, adópraktikával “átcsoportosítja” magához.

Ez történik a mezőgazdasági támogatások esetében. Orbán Viktor miniszterelnök azt is nagy sikernek tartja, hogy ezek összegét sikerült megőriznie. Ez valóban jó dolog lenne, ha nem szedné el a kormány a termelőktől.  Ezzel sok minden sérül. Az EU-s törekvés: tegyük a támogatásokkal olcsóbbá a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeket, gondoskodjunk arról, hogy az EU-s tagországok piacain a hazai termékek iránti kereslet fennmaradjon. Az általában alacsony áfakulccsal ezt még inkább elősegítik.

Orbán Viktor miniszterelnök ma már szavakban a mezőgazdaságot (nyilván annak fellendítését) kitörési pontnak tartja és ezért is üdvözli eredményét, a támogatások megőrzését. Nem beszél viszont arról, hogy a világon a legmagasabb áfával ezt a támogatást nagyrészt önmagához, a kormányhoz csoportosítja át.  Tehát úgy vannak pótlólagos forrásai a mezőgazdaságnak, hogy nincsenek pótlólagos forrásai. Hogyan tűrheti ezt el az ellenzék és az Európai Unió? Annak egyes országai persze nyilván azért hunynak szemet efelett, mert így a magyar mezőgazdaság nem jelent a jövőben sem számukra konkurenciát.

Magyarországon van a világon a legmagasabb áfa-kulcs. Az élelmiszerekre is ezt kell alkalmazni néhány termék kivételével, ahol 18 százalék a kulcs. Kimondani is sok: 27 százalék! Ez azt jelenti, hogy miközben emiatt 27 százalékkal kell többet fizetni, ami viszont elviszi a belső kereslet jelentékeny részét, ezt  a 27 százalékot a mezőgazdaság nem kapja meg. (Több olyan ország is van az EU-ban, ahol az élelmiszerekre O-kulcsot alkalmaznak.) Az adatokból ugyanakkor az derül ki, hogy nagy mértékben visszaesett a lakosság élelmiszerfogyasztása és még inkább a minőségileg igényes, tápanyagokban viszonylag gazdagabb, egészségre kevésbé káros élelmiszerekből.

Több év helyben járása után állítólag az élelmiszerek áfakulcsának bizonyos csökkentését fontolgatják. Miközben egyetlen hatásvizsgálatról sem tudok, most az időhúzás ürügye a hatások felmérése. De vajon gondolnak-e nyilvánvaló összefüggésekre? Vagy – ahogy a könyvelői válságkezelőknél, Bokrostól Matolcsyiig – csak arra tudnak gondolni, hogy a mérték a lényeg? És a forgalomnak nincs jelentősége? Az állam és  a kormány számára az áfabevétel tömege a lényeges és nem a kulcs és egészen biztos, hogy ha a bevétel tömegére összpontosítana, akkor a kisebb kulcs hatását ellensúlyozza a nagyobb forgalom.

Ezzel a 27 százalékkal vagy a 20 százalékkal vagy a 15 százalékkal is a kormány is rosszul jár. A fogyasztók és a termelők még inkább.

 

 

9 responses to “Az uniós támogatásokról (2014-2020)

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. Visszajelzés: Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengéseiKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  3. These kind of post are always inspiring and I prefer to read quality content so I happy to find many good point here in the post, writing is simply great, thank you for the post

  4. I consider this is interesting and dont see posted usually. That is excellent information.

  5. I gotta bookmark this locate it seems fantastically beneficial .

  6. An interesting discussion is definitely worth comment. I do think that you should publish more about this issue, it might not be a taboo subject but usually people don’t talk about these topics. To the next! Many thanks!!

  7. I’m very pleased to uncover this web site. I want to to thank you for ones time just for this fantastic read!! I definitely enjoyed every bit of it and I have you bookmarked to see new information on your site.

  8. This is a topic that is near to my heart… Cheers! Exactly where are your contact details though?

  9. Great article tnx for posting that!!!
    new idea http://blah-blah.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.