Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

Si tacuisses, philosophus mansisses! /Ha hallgattál volna, bölcs maradták volna!/ (Latin mondás)

Ott hagytuk abba a “Mennyivel kell csökkenteni az áram és a  földgáz árát” c. cikkben, hogy a 10 százalék lehet, hogy csak 8,4 százalék. Felmerül a kérdés: miért vélik így a Fideszben, amikor a szolgáltatók számára világos, hogy 10 százalékkal kell csökkenteniük az árat.

A magyarázat az lehet, hogy a Fidesz képviselői talán komolyan veszik pl. Szanyi Tibor képviselő (MSZP) aggodalmait, aki szerint egyszer ezt a különbözetet a lakosságnak ki kell fizetnie. Mert – gondolja Szanyi Tibor a kétségkívül bonyolult összefüggéseket leegyszerűsítve – a beszerzési árak növekednek, a tarifák viszont most csökkennek, tehát nő a feszültség. (Persze a beszerzési árak csökkennének, ha nem nyomnák állandóan le a forintot, ha jobb feltételekkel vennénk a gázt Oroszországtól, hiszen az EU szerint 30 százalékkal ár felett vásárolunk stb.) Szanyi viszont úgy látja, hogy ha nem fizeti meg a lakosság, akkor pedig kivonulhatnak a kisebb (?!) energiaszolgáltatók. És nem lesz fejlesztés és felújítás (ami egyébként a szerződéses kötelezettségek ellenére eddig sem folyt megfelelően előre). Mintha bizony nem lenne más megoldás, mintha erről nem tudhatna.

Szanyi Tibor. Si tacuisses...

Szanyi Tibor. Si tacuisses…

Nincsen ingyen ebéd…

Tapasztalataim szerint az szokott arra hivatkozni, hogy nincs ingyen ebéd, aki azt akarja bizonygatni, hogy csak a lakosság lehet az, akinek mindennek az árát viselnie kell.

Ez különben nem szimpatikus, a lakosságra nézve (akarva-akaratlanul) megalázó mondás. Mintha a lakosság élősködni akarna valakin. Holott általában másról van szó: a rossz működés költségeit is a lakossággal fizettetik meg, vagy a jogtalan extraprofitról (ami más országokban soha nem járt!) nem akarnak lemondani. A gáznál és a villanynál éppen erről van szó. Az előbbiről akkor, amikor a korábbi főpolgármester, Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ)  a hibás irányítás következményeit újabb csatornadíj-emeléssel kívánta a lakosságra hárítani. Nincs ingyen ebéd – jelentette ki, holott a csatornadíjak már addig is az „égbe szöktek”. (Kényszerpályák, tévutak: 258. o.) Bokros Lajos pedig gyakran él ezzel a demagóg kijelentéssel. (Idézett mű, 10. o.)

A „Tízszázalékos ajándék” c. cikk ( )is ezzel a mondással riogatja a lakosságot. Az általam különben nagyra becsült Aczél Endre a „nincsen ingyen ebéd”-et „ősi közgazdasági fogalomnak” tartja (amit nehezen tudom értelmezni) és ebből vezeti le azt, hogy a lakosságnak kell megfizetnie az árát. Ahogy ezt az általa felemlített Kálmán Olga is gondolja. De hát ez nem így van.

E „bölcsesség” éppen hogy nem közgazdasági és nem is ősi. A benne esetleg rejlő igazságmag attól függ, mire alkalmazzák. Ha nincs tartalék az árban, akkor nyilván valakinek meg kell fizetnie. De ha van tartalék, akkor csak arról lehet szó, hogy a jogtalan extraprofitból vesznek vissza. Emiatt csak abszurd helyzetben lehet lakossági tehernövekedés, akkor tehát, ha nem megfelelő módon történik a csökkentés. Ez az írás és ennek két megelőző része éppen erről szól.

Katasztrófa lenne-e a külföldi állami/önkormányzati cégek kivonulása?

Na és ez (a kivonulás) miért lenne baj? Nem a tulajdon színén és hovatartozásán múlik, mennyire hatékonyan működik a szektor. Hanem főleg e monopolpiac állami szabályozásán. Talán kicsit tájékozottabban kellene egy ilyen komoly témához hozzányúlni, különben a parlamentbe kerülés is nehéz dió lehet, nemhogy a kormányra kerülés. Utalok Szanyi Tibor cikkére, amiben az energiaszolgáltatók esetleges kivonulása miatt aggódik.  Szerintem a lakosság érdekeit kellene képviselni, ahogy ezt a távfűtésnél tette és nem az energiaszolgáltatók szószólójának szerepét betölteni.

Van egy másik vonatkozása is az aggodalomnak. Egy rádió műsorvezetője, Bolgár György rendszeresen úgy állítja be a külföldi szolgáltatók magyarországi jelenlétét, mint akik kultúrát hoztak Magyarországra. Pedig sem a víz-, sem a gáz-, sem az elektromos-, sem a csatornaszolgáltatásban stb. nem mondhatjuk, hogy ne lett volna itt évszázados kultúra, helyenként élenjáró tudás.

A 10 százalékos csökkentés szerény célkitűzés

A tízszázalékos csökkentés meglehetősen szerény célkitűzés. Az elmúlt évtizedekben a szolgáltatóknál (és a termelőknél) hatalmas gazdálkodási tartalékok maradtak fenn, sőt kellett, hogy újabbak kialakuljanak.

A kényelmes körülmények feszesebbé tételével tehát a 10 százalék könnyedén kitermelhető. Szerintem ennek többszöröse is. Hosszú távon akár az a 60 százalékos csökkentés is elképzelhető lenne, ami ahhoz szükséges, hogy a lakossági jövedelmeknek hasonló hányadát fordítsuk nálunk is háztartási tüzelőanyagokra, mint pl. Ausztriában vagy Németországban. Ezt a csökkentést nyilván az árképletek felülvizsgálata, az áfakulcs mérséklése és a forint árfolyamának helyreállítása mellett lehet elképzelni.

Félresikeredett tematizálás

Felvetődik egy újabb kérdés: helyes-e, ha egyes rezsiköltségekre (áram, földgáz, esetleg távfűtés) korlátozzuk magunkat? Vagy valamennyi rezsiköltségről alkossunk véleményt, annál is inkább, mert a kormány eredetileg a rezsiköltségek befagyasztását hirdette meg. (Mindeddig eredménytelenül.) Úgy gondolom, hogy ha nem akar a kormány szélesebb fronton előremozogni, akkor is célszerű lenne e két energián kívül mindazokat bevonni, amelyek a háztartási energia fogalmába tartoznak.

Víz, csatorna – itt még árképlet sincs, az önkormányzatok a rövidtávú bevétel rövidtávú érdekeinek rendelik alá. A tűzifa nem jelenthet valós alternatívát, mivel az előző kormányok az erőműveket tűzifára állíttatták át. Emiatt meredeken emelkedett a tűzifa ára.

Szerintem a legjobb az lenne, ha máshonnan indulnánk ki, ahogy már évek óta javasolom. Pl.. a Népszabadságban, 2010-ben, megjelent cikkemben: Keresd az államot! . Tehát hogy nem a rezsiköltségeket, hanem az ún. természetes monopóliumok szabályozását kellene áttekinteni. Egyébként államtitkárként az első Orbán-kormány ülésein is ezt szorgalmaztam: vegyük elő a természetes monopóliumok eddig el nem végzett szabályozását! Ez a megközelítés ugyanis a megoldást automatikusan szolgáltatja.

Tartalmilag nem az van nálunk, ami másutt jól működik

A megfelelő szabályozás lenne a rendezés első lába. Mindeddig ugyanis tartalmilag nem valósult meg nálunk az a modell, ami évtizedek óta jól működik a fejlett világban és ami igyekszik kiküszöbölni a monopóliumoknak a helyzetükkel való visszaélését. (Beleértve azt is, hogy számon kellene végre kérni a cégeken a privatizációkor vállalt fejlesztési kötelezettségek tejesítését.)

Ha másutt mégis megtörténik a helyzettel való visszaélés, arra az ellenőrzés, a piacfelügyeleti intézmények révén fény derül. Nem a szőnyeg alá söprik a fogyasztók megkárosítását, hanem megtorolják. Kétféleképpen: hatalmas bírságokkal és a jogtalanul megszerzett valamennyi pénz visszajuttatásával a fogyasztóknak. (Nem részlegesen és nem az állam kapja meg.)

Hol van a hatékonyságnövelés kényszere?

Más országokban általában nem engedik a szolgáltatóknak, hogy a begyűrűző költségnövekedést teljes egészében érvényesítsék a tarifáikban. Elvárják és kikényszerítik a hatékonyság folyamatos javítását. Nálunk ez nem történt meg. Az induló árak is nagy tartalékokat tartalmaztak, amit az irreális árképletekkel még növeltek is.

Áfakulcsok

A megoldás másik lába az áfakulcsok felülvizsgálata. A 27 százalékos áfa helyett a normál kulcs 20 százalék körüli mértékre csökkentése, egyes termékeknél és szolgáltatásoknál pedig – ide kell sorolni az élelmiszereket és a háztartási tüzelőanyagot – 5 százalékos kedvezményes kulcsot kellene alkalmazni. Különben ha végeznének hatásvizsgálatokat, ez a rendszer nemcsak a fogyasztóknak lenne jobb, hanem a befektetőknek és az országnak, sőt a költségvetésnek is.

Import-ármegállapodás, forintárfolyam

A harmadik láb az import ár, ami különösen a gáznál jelent a reálisnál még magasabb árat. Oroszországból államközi megállapodások alapján szerezzük be a gázt, ami az EU becslése szerint kb. 30 százalékkal magasabb, mint amennyiért a régebbi EU-tagországok hozzájutnak.

Ezt az árhátrányt tovább növeli a forint gyengülése, vagy inkább gyengítése következtében bekövetkezett rossz forintárfolyam. Ebben is nagy a kormány szerepe és felelőssége: passzív módon, a spekuláció eltűrésével, de aktív módon is, a forint iránti bizalmat folyamatosan gyengítő lépéseivel és nyilatkozataival. Bár az előző kormány idején is kialakult rossz forintárfolyam: ezen gyorsan úrrá lettek. Most viszont 2010 óta – rövid megszakításokkal – tart a jóval alacsonyabb árfolyam időszaka.

Az előbbi gondok egyszerre okoznak gyengébb színvonalú szolgáltatásokat és az átlagosnál is két és félszer gyorsabb áremelkedést. És már évtizedek óta.

A csökkentés értelme – részletesebben

A csökkentést két oldalról próbálja a Miniszterelnökséget vezető államtitkár megindokolni. Az egyik az, hogy ezzel mennyi pénzt tud a lakosság megtakarítani, ami elég sovány érv így önmagában. A másik érv ennek lényegében ellentmond: nem plusz pénzekről van szó, hanem egy jövedelemelköltés deformitásának csökkentéséről, illetve a szocialista (-szabaddemokrata) kormányok működéséről. Németországban a havi jövedelem átlagosan 6 százalékát, Magyarországon – nyilván a KSH adatai szerint – 20 százalékát költik rezsire. (A magyar adat „szabad szemmel is láthatóan” alá van becsülve, ennek szerintem legalább a duplája lehet.)

A deformáció és következményei

A kisebb adat is a fogyasztási szerkezet deformációját mutatja: a lakosság kénytelen alapvető szükségleteinek kielégítéséről lemondani. Hiányosan és egészségtelenül táplálkozik, alig költ ruházkodásra, szolgáltatások vásárlására, gyakran lemond autója használatáról, nem cseréli ki időben tartós fogyasztási eszközeit, nem megy el nyaralni stb., nem meri kifűteni a lakását, sötétben él, de még így is milliós nagyságrendű háztartás maradt el villany- és gázszámlája fizetésével. (Lázár János adatai szerint a 3,8 háztartás közül másfél millió képtelen fizetni villanyszámláját és a 2,9 millió gázfűtésre „beállított” otthonból egymillió, tehát minden harmadik fizetési elmaradásban van.) Hátralékuk 140 milliárd forint. Ennek pedig az áram és a gáz kikapcsolása és végrehajtás, akár az ingatlan elveszítése lehet a következménye. Magyarán: teljesen irreálisak, megfizethetetlenül magasak a tarifák.

Ami az előző kormányokat illeti, Lázár erről elmondja: „2002 és 2010 között a szocialisták (Mintha nem szabad demokrata lett volna általában a gazdasági miniszter! – Sz. B.) mintegy 200 százalékkal növelték a gáz és az áram árát, és ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma több millió ember komoly szegénységgel, kilátástalansággal és szociális problémákkal küzd.” Majd felhívja a figyelmet arra, hogy 22 év óta ez az első kormány, amelyik nem növeli, hanem csökkenti a gáz és az áram árát.

Ezek az irreálisan magas tarifák ráadásul a belföldi piac értelemszerű szűkülését okozzák, vagyis vergődő pályán tartják, recesszióhoz vezetnek.  Más termékek és szolgáltatások szempontjából még az áram-, a gáz-, a távfűtési, a víz- és szennyvíz-szolgáltatási stb. piac szűkülésénél is nagyobb mértékben.

                                                                                                                                         (Folytatjuk!)

7 responses to “Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. I’m amazed, I have to admit. Rarely do I encounter a blog that’s equally educative and interesting, and let me tell you, you’ve hit the nail on the head. The problem is something that too few men and women are speaking intelligently about. I’m very happy that I came across this during my search for something concerning this.

  3. That is a very good tip particularly to those new to the blogosphere. Brief but very accurate information… Appreciate your sharing this one. A must read article!

  4. Greetings! Very useful advice in this particular post! It is the little changes that will make the biggest changes. Many thanks for sharing!

  5. I blog quite often and I truly thank you for your content. Your article has really peaked my interest. I am going to bookmark your site and keep checking for new details about once per week. I opted in for your Feed too.

  6. I’d like to thank you for the efforts you’ve put in penning this website. I am hoping to view the same high-grade blog posts from you in the future as well. In truth, your creative writing abilities has encouraged me to get my own, personal blog now

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.