Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos

(A kormány) „gyáva azért is, mert nem meri őszintén megmondani az embereknek, hogy mit kell tenni azért, hogy az ország végre kijusson a válságból.”
(Mesterházy Attila 2012. március 15-i beszédéből)

Az elmúlt két év kormányzási hibái újabb kényszerpályára juttatták az országot. 2010-ben minden esélye és forrása megvolt arra, hogy megőrizve mozgásterét végre fokozatosan meginduljon a fejlődés. Ezt az esélyt azonban sorozatos kormányzati hibákkal, többek között koncepciótlansággal és rossz döntésekkel elvesztegette az ország. (Erről több anyagot is találnak honlapomon: ) Hogy mi várható, arra 2010-ben a Népszabadságban megjelent két írásomban is felhívtam a figyelmet. (Fordulat és reform? és  Keresd az államot? )

Nem tölt el örömmel, hogy igazam lett. Nyomor, infláció, létbizonytalanság sújtja az országot, de a gazdaságpolitikai eszköztár lényegében a megszorításokra korlátozódik, még ma is. Bár ezeket hivatalosan másként nevezik, természetüket tekintve nyilván azok. A kétharmados többséggel visszaélve előreszaladtak a megszorításokban, így ha meg akarunk állapodni a nemzetközi szervezetekkel, akkor arra szó szerint már a magyar lakosság inge-gatyája rá fog menni.

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

A mottóról

De térjünk vissza a mottóul választott idézethez! Vajon mit kell tenni a pártelnök-frakcióvezető szerint? Kétlem, hogy ismerné a valóságos megoldást. Mire gondolhat tehát Mesterházy Attila? Talán arra, hogy a kormány nem képvisel valódi és működőképes alternatívát? Hogy a kormány ötletel, hogy nem ismeri a helyzetet, hogy nincs programja sem, sőt mértékadó elképzelései sem? Hogy rajtunk kívül minden újonnan csatlakozott országnak bejött az EU? Hogy szomszédaink elhúztak mellettünk? Hogy könnyedén megbirkóztak a gazdaság átalakításával? Hogy a kormány mindezt gyáva bevallani? Biztosan nem erre gondol, hiszen ezek a kritikák az előddel szemben is felvethetőek. Hát akkor mire céloz?

Az öncélú hatalomvágy. Mire kell a hatalom?

Nincs kétségem afelől, hogy Mesterházy Attila (is) elsődlegesen (csak) a hatalomra, annak visszaszerzésére vagy legalábbis az abban való osztozkodásra koncentrál. Sajnos nem úgy, hogy ebből az országnak, a gazdaságnak, lakosainak haszna származna.

A hatalom vágyával persze önmagában nincs baj, hiszen a politikai pártok mind kormányra akarnak kerülni. Hogy miért? A politológia panelje szerint azért, hogy megvalósítsák programjaikat. De mi van, ha nincs? A szocialistáknak nincs (nekik sincs) programjuk. A törvényi előírás ellenére a hatásvizsgálatokról is megfeledkeztek. Visszaalakítási elképzeléseik vannak, ami egészen más, mint egy összefüggő és az aktualitásokra rímelő program, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy folytathatatlan politikájuk miatt buktak meg. Olyannyira, hogy a Fideszt kétharmadhoz juttatták és úgy, hogy a Fidesznek sem volt és ma sincs programja. Van helyette több anyaga, brosúrája, fogalmazványa, amire – bár formálisan tervnek nevezik (Széchenyi Terv, Széll Kálmán Terv) – nem lehet gazdaságpolitikát és főleg kormányzást alapozni. Egy program ugyanis feltárja a helyzetet (mind a mai napig nem történt meg, ezért lehet pl. azt handabandázni, hogy az eladósodás oka az, hogy a lakosság túl sokat fogyasztott), majd leírja, hova és hogyan (milyen lépésekkel, intézkedésekkel, forrásokból) akar eljutni. Nem közhelyeket állapít meg, tehát a munkanélküliség káros és nem jókívánságokkal kecsegtet (tíz év alatt létesüljön egymillió munkahely), hanem megfelelően alátámasztja azt, ami a célja.

A hatalmat – ha nincs program – hasznosan fel lehetne használni úgy is, hogy a választók érdekeit megfelelően képviselik. De még a kapcsolatot sem tartják a szavazókkal, sőt kapcsolatba sem lehet kerülni a képviselőkkel. Ha levelet kapnak, nem is válaszolnak, a telefonhoz nem jönnek. Ezt nevezték régebben úgy, hogy teljesen elszakadtak a tömegektől, az emberektől.

A jelen szituációban tehát a hatalomra törekvés meglehetősen öncélú. Ezt a hatalmat a szokásos, már többszörösen megbukott és igen szűk eszköztárral akarják elősegíteni. A legrosszabb módon: naponta ötletelve, a tovagyűrűző hatásokra nem figyelve.

A propaganda Dongó motorja: az „őszinteség”

A kora Kádár-korszakban jelent meg egy magyar találmány az utakon: a Dongó motor. Ezzel sem lehetett persze úgy utazni, mint egy autóval, sőt egy biciklinél is lassúbb volt. Viszont jó hangos és büdös. De így reklámozták: haladjon a korral, járjon Dongó motorral! Most a korral való haladás nem a folyamatok összehangolása, a koncepcióalkotás, a gazdasági rendszerváltás befejezése lenne, hanem ezek helyett az őszinteség: mi erre vagyunk képesek!

Következésképpen őszintén meg kell mondani, hogy nincs más út, mint a további sanyargatás, az életlehetőségek megnyirbálása, az ország leépítése! Őszintén (cinikusan?) meg kell mondani: ez nagyon fájni fog! (Mintha eddig nem fájt volna, de legalább lett volna valami értelme.)

Megmondjuk őszintén: akarja, nem akarja, ezt kapja! Magyarán: ezt elvesszük!

Őszintén meg kell mondani, hogy a mindennapi „kiigazítások” mellett hátra van még a nagy elosztó rendszerek átalakítása! Az ún strukturális reform! Mennyire jó lett volna – teszik hozzá -, ha nem buktatják meg a „reformértékű” (?) vizitdíjat, kórházi napidíjat stb.! Ha nem fúrják meg a kórházi miniszéfek felszerelését! A Népszava tovább megy, nagyon aggódik, hogy nem lehet finanszírozni a nyugdíjakat és sürgeti a kormány lépéseit: a „fenntarthatatlan nyugdíjak” csökkentését. (Többször elolvastam, mert nem akartam elhinni, hogy ezt írják.) Gyurcsány Ferenc is hasonló nézeten van, őszintén be kell vallani, hogy fájdalmas lépések előtt állunk. Hogy nagyon fájni fog. És maga mellé veszi azokat a „szakértőket”, akiktől egyetlen új gondolat sem várható. (Ld. őszödi beszéd!)

A fogalmi gondok itt is jelentkeznek. Mert el kellene dönteni: mi a reform? Valóban hatékony új modell, ami jobb ellátást, szolgáltatást, jobb hatásokat biztosít vagy pénzszerzési lehetőség. Ez utóbbi nem jelent mást, mint leépítést, a szolgáltatások mennyiségének és minőségének csökkentését, aminek súlyos következményei vannak a gazdaság működőképességére és hatékonyságára. Ez nemhogy kívánatos, hanem járhatatlan út a magyar gazdaság számára!

A megszorítások prolongálásával érvelni azok után, hogy 2004 óta folyamatosan elvesznek a magyar társadalomtól és minden eredmény nélkül és úgy, hogy sem a helyzettel, sem a következményekkel nincsenek tisztában, még azt sem tudják, konkrétan mi miatt történt az eladósodás, enyhén szólva meghökkentő. Az őszinteséget természetesen helyesnek tartom, de ezt elsősorban lényeges, meghatározó kérdésekben kellene elkezdeni. És nem a propagandában használni. Be kellene vallaniuk, legalább önmaguknak, hogy jelenleg nem (sem) alkalmasak kormányzásra. Újabb két évet elvesztegettek, meg kellene újulni, ha nem akarnak eltűnni. És hátravan az összegzés is az elmúlt nyolc évről. Hogyan akarják elkerülni a hibákat, ha azokat nem tárják fel?

Mindenáron el kell fogadni!

Hogy mire gondol tehát a hatalom mellett, pontosabban a hatalom érdekében Mesterházy Attila, az sem kétséges: a folytathatatlan folytatására – ráadásul brutálisan „őszintén”. (Nem szemérmesen.) Bokros Lajos is őszinte (szemérmetlen) volt, amikor közölte az egyetemistákkal: a ti forintjaitokra is szüksége van az országnak! Mesterházy Attila gondolhat nagykoalícióra, a pártok összefogására, a nemzetközi gazdasági diktátumok elfogadására, egyre megy: nem lehet kétségünk, csak a megszorítások újabb és feltehetőleg még keményebb időszakára utal. És arra, hogy az IMF megállapodást mindenáron el kell fogadnia a magyar kormánynak. Ne folytassa a gazdasági szabadságharcot a kormány, tegye le a fegyvert Világosnál – mondta Brüsszelből Gurmai Zita, amitől az is Orbán Viktor híve lesz, aki őt nem kedveli. Hacsak nem csípi meg magát, hogy ne kerüljön e propaganda hatása alá, ne higgye el, hogy a dilettáns és irritáló gazdaságpolitika gazdasági szabadságharc lenne.

A gazdaságpolitika szabadságharccá minősítése: újabb segítség a kormánynak

Nagy szolgálatot tesznek a Fidesz-kormánynak azok, akik ezt a gazdaságpolitikát segítenek gazdasági szabadságharcnak beállítani.

Sehol nem látszik gazdasági szabadságharc, bár szükség lenne rá, mivel minden ország védi az érdekeit. Itt is kellene, de nem teszik. Ha végigfutnak a honlapon, példák sokaságával találkoznak. Ezért természetesen nem a külföldet kell felelőssé tenni, hanem a magyar kormányt, amelyik nem látja el a feladatát. Pontosabban átalakítja feladatkörét: azzal foglalkozik, ami őt – hogy úgy mondjam – érdekli.

Arra ösztökélik a Fidesz-kormányt, amit egyébként is tesz és tenni akar

Taktikailag is hibás az, amit ellenzéki oldalról tesznek. Hiszen a Fidesz-kormányt arra ösztökélik, amit egyébként is tenni akar. Eddig is tette, többet, mint amire akármilyen más országban gondoltak volna. Ehhez sajátos keretet ad a kétharmad, ami félrevezette a kormányzatot. Mindenütt másutt a lehető legkevesebb megszorítást hajtják végre saját kezdeményezésből. Gondolván arra, hogy ha nemzetközi szervezetekhez kell fordulniuk, akkor úgyis ilyen intézkedési javaslatokat kell nekik maguknak előterjeszteniük. Minek merítenék ki előre a lakosság tűrőképességét és a gazdaságot?

Nálunk viszont szinte mindent bevezettek már, ami másutt még fel sem merült. Az eredmény nulla, a kár hatalmas, amit a gazdasági folyamatokra a megszorítások jelentettek. A magyarázat lehangoló: a kormány elhitte, amit Bajnai Gordon is hangoztatott: ezzel a magyar gazdaság versenyképességét a világon a legjobbá teszik. Csakhogy a gazdaság nem könyvelési tételekből, hanem egymással összefüggő folyamatokból áll. Ha a kormány elkerüli a hatásvizsgálatokat és az elemzéseket, nem tudja a gazdaság és a lakosság elkerülni ennek súlyos következményeit. A bumerángot ugyanis bár a kormány dobálja, az minket szokott eltalálni.

Szabad-e az ellenzékkel hangsúlyosan foglalkozni?

Nyilván felmerül: miért foglalkozok az ellenzékkel ilyen hangsúlyosan? A kérdésre kérdéssel válaszolok: hát nekik nincs felelősségük? Sokan (újabban) nem szeretik, ha a dolgok rossz alakulásáért, a növekvő nehézségekért, a leépülésért nemcsak a kormányt, hanem az ellenzéket is felelőssé teszik. Akkor is, ha ez jogos lenne. Azt kell írnom, hogy újabban, mert a mostani ciklust megelőző nyolc évből legalább ötben pl. az agrártárcánál a szükséges munka helyett folyamatosan az elődre mutogattak. Olyanokat állítva, aminek nem volt alapja, illetve a tényeket kiforgatva. Ma az lett az álláspont, hogy nem az ellenzékről illene beszélni, mert most nem ők vannak kormányon. Közben persze a munka helyett „bírálók” lettek az ellenzék.

Ugyanakkor még talán soha ennyire nem vált nyilvánvalóvá, bár nemigen akarják észrevenni: olyan lehet a kormány, amilyen az ellenzéke! Addig mehet el a kormány, ameddig az ellenzék ehhez teret ad.

Most annyiban más (gyengébb) az ellenzék minősége, hogy arra buzdítja – úgy gondolja, kényszeríti – a kormányt, amerre a kormány menni akar. A kormány – konstruktív ötletei híján – továbbra is megszorítani akar, de az ellenzéki pártok többsége egyenesen követeli, hogy fogadja meg a kívülről érkező megszorító javaslatokat. Pedig a kormánynak az a feladata és a kötelessége, hogy küzdjön azért, hogy méltánytalan és/vagy értelmetlen diktátumokat kivédjen. A színvonalas és felelős kormányzás alól ad felmentést az a nyomás, ami nemcsak kívülről, hanem belülről is a kormányra nehezedik.

A külföldi diktátumok melletti elkötelezettség és azok feltétlen támogatása, erőltetése mögött egy újabb anomália is sejthető. Az ország 1990-ben visszanyerte függetlenségét, amit meg kellett volna becsülni. A hatalmi elit viszont gazdát keresett, akivel együttműködésben berendezheti életét. A gazda segít áthidalni a kormányképtelenséget is: tanácsokat ad. A külső erőkre való hivatkozás pedig – gondolják – érzékelteti: mekkora nagy barátaik vannak.

A sokféle és mégis hasonló ellenzék

Micsoda sértés! – gondolhatják az ellenzék fanatikusai, hiszen ezen a térfélen annyiféle áramlat van és hogy mást ne mondjak, vannak köztük „demokraták” és „nem demokraták”. Azt persze nehezen tudnák meghatározni: ki a demokrata és ki nem az, hiszen az elmúlt huszonkét évet – mindennapi tapasztalatainkkal ellentétben – sokan hajlamosak demokratikusnak, önmagukat – szintén e tapasztalatokkal szemben – demokratáknak nyilvánítani. Vagy az eddigi igazságszolgáltatást függetlennek és pártatlannak, a mostanit kézileg vezéreltnek. Ugyanúgy vagyunk ezzel, mint a liberalizmussal, ami a legszebb attitűd lenne a köznapi felfogás szerint, szíve szerint a legtöbb ember liberális gondolkodású, de a liberalizmus szitokszóvá vált azért, mert egy teljesen másként viselkedő kis párt liberálisnak nevezte magát. A fogalmi zavarokba nem fogok most mélyebben belemenni, nemsokára ezzel úgyis foglalkozom.

Nem mindegyik párt gondolkodik persze így, van olyan is, amelyik az EU-ból való kilépést és az adósság visszafizetésének megtagadását látja megoldásnak. Addig viszont, amíg ennek a „programja” megvalósíthatatlan, hol támogatja, hol kicsit kritizálja azt, amit a kormány tesz. De valójában támogatja a kormány „gazdaságpolitikáját”.

Amiben az ellenzék közös, az az árnyékbokszolás pl. a gazdasági kérdésekben. Többnyire félreértik, néha tudatosan félreértelmezik a helyzetet és mondják el vagy mint most, követelik, mit kellene lépni. Előre kiszámítható módon nyilvánulnak meg, úgy, hogy mindig megoldják a Fidesz-kormány dilemmáját. Most azt, hogy még mindig nincsenek konstruktív elképzeléseik, további durva megszorításokat kellene keresztülvinni. De a gazdaság és a lakosság nagyon kimerült, recesszió és növekvő nyomor van, hátba támadhatnák őket ellenzéki oldalról, ha így lépnek. Megkövetelhetnék a hiányzó programot, a hatásvizsgálatokat, az intelligens kormányzást! De nem ezt teszik, mert hasonlóképpen felkészületlenek és nem is akarnak ezen változtatni. Ha a hatalom az ölükbe hullna, hasonló „gazdaságpolitikát” folytatnának. Meg is kérdezték az egyik ellenzéki párt elnökét: mit tenne kormányon? Most már őszintén elmondanám, hogy megszorításokat – hangzott a válasz. És azt is, hogy nagyon fájni fog.

Ezúttal egyébként is a gazdaságról kellene beszélni, hiszen újabb ugrások jöhetnek a sötétségbe. Egy ilyen ugrást már végre is hajtottak a felsőoktatás területén. Úgy vélem, azért mindenki sejtheti, hogy gödör van a sötétben, csak azt nem fogják fel, milyen mély és mivel járhat az ugrás. Az ország számára, ami azonban látnivalóan nem annyira érdekes. Ezt általában elintézik azzal, hogy áldozatot kell hozni: mármint a lakosságnak és folyamatosan. Nincs ingyen ebéd! – szokták hirdetni. Meg hogy nagyon fájni fog!

Kézenfekvő a megoldás: a gazdasági kormányzás rendbetétele

Pedig a megoldás útja meglehetősen nyilvánvaló. Évek óta felhívom a figyelmet arra, hogy minden válság csak következménye a gazdaságirányítás válságának, a gazdasági kormányzás anomáliáinak. Elsősorban itt kellene rendet tenni. Csak a Malév helyzetének ügyes rendezésével a mostani szerencsétlen felszámoláshoz képest ezermilliárd forintos nagyságrendű összeggel  lehetett volna jobb az ügylet mérlege. Részletesebben ld. Malév: Mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

18 responses to “Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. Visszajelzés: A tranzakciós illeték mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere” | Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  3. This is the right site for anybody who wants to find out about this topic. You understand a whole lot its almost tough to argue with you (not that I really would want to…HaHa). You definitely put a brand new spin on a topic that’s been discussed for ages. Wonderful stuff, just great!

  4. Everything is very open with a really clear explanation of the challenges. It was really informative. Your website is very useful. Thanks for sharing!

  5. Very good info. Lucky me I came across your website by chance (stumbleupon). I have book-marked it for later!

  6. This blog rocks! I love it!

  7. I’m impressed, I have to admit. Seldom do I come across a blog that’s equally educative and interesting, and let me tell you, you have hit the nail on the head. The issue is something too few people are speaking intelligently about. Now i’m very happy that I found this in my search for something concerning this.

  8. Hello! I could have sworn I’ve been to this site before but after browsing through some of the articles I realized it’s new to me. Nonetheless, I’m definitely happy I came across it and I’ll be bookmarking it and checking back frequently!

  9. That is a good tip especially to those new to the blogosphere. Brief but very accurate info… Thanks for sharing this one. A must read post!

  10. Very good article. I am facing a few of these issues as well..

  11. Very good article! We will be linking to this great post on our site. Keep up the good writing.

  12. Good post. I learn something new and challenging on websites I stumbleupon everyday. It will always be exciting to read through content from other writers and practice something from other sites.

  13. You’re so interesting! I do not believe I’ve truly read through something like this before.
    So nice to discover someone with unique thoughts on this subject matter.
    Really.. thanks for starting this up. This website is something
    that’s needed on the web, someone with a bit of originality!

  14. Visszajelzés: Gazdaságpolitikai szadomazo. („Őszintén”, „nem őszintén”) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  15. Visszajelzés: Gazdaságpolitikai szadomazo. (1. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  16. It’s actually a cool and useful piece of info. I am glad that you simply shared
    this useful information with us. Please stay us up to date
    like this. Thank you for sharing.

  17. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (2. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  18. Visszajelzés: Ki védi meg a kormányt? | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.