Bauer Tamás és a Ferencváros

Az előzmények: lejárató kampány minden témában

Tíz évvel ezelőtt két leszámolás is történt a Kisgazdapárttal szemben. (Ld. az A HÁLÓ – Két leszámolás c. kötetet.) Az akkor indult mindenoldalú leépülésnek és a mai eseményeknek is a kiindulópontját (origóját) itt kell keresnünk. Mindenekelőtt a korábban elképzelhetetlen módszerekben, manipulációkban, törvénysértésekben és alkotmánysértésekben. Mégsem foglalkozik senki a történelemtudományból, a politikából, a politológiából vagy a sajtóból – a jubileum kapcsán sem – a súlyos következményekkel és a tanulságokkal. Az nyilván nem az, amikor az akkori eseményekhez asszisztáló vagy jobb esetben néma közéleti személyek olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek nem a valóság megismerését, hanem – akarva-akaratlanul – annak eltorzítását, a lényeg elhallgatását jelentik. Ha a megdöbbentő mai anomáliákkal való szembenézés helyett mindenről a tíz éve eltüntetett történelmi pártról és annak egyes személyiségeiről mondanak újra és újra valótlanságokat.

Bauere Tamás: kétszer is megkérdezte ugyanazt

Bauer Tamás: kétszer is megkérdezte ugyanazt

Mindenről a kisgazdák jutnak az eszükbe. Ezzel akarják elfedni éppen azt, ami az ő bukásukhoz vezetett. Sajnálatos módon közéjük tartozik Bauer Tamás volt képviselő (SZDSZ) is.

Folyamatos lejárató kampányok

Szerintük a kisgazda botrányokat már nem lehetett elviselni, ezért lépni kellett. A botrányok persze nemcsak kirobbannak, azokat ki is lehet robbantani. Sok mindent fel lehet fújni botránnyá, annak lehet beállítani. Mindent gyanúsnak gondolni. A botránypolitizálást szolgálták azok a lejárató kampányok, amelyek 2000 őszén nagy lendületet vettek és amiben megengedhetetlen eszközöket vetettek be. Mindent szóvá tettek – sajátos interpretációban.

Ide tartozik a Ferencváros megrendült anyagi helyzetének a stabilizálása. Nem az volt gyanús, hogyan került a csőd közelébe az FTC az előző ferencvárosi vezetés alatt, hanem az, hogy ezt helyre lehetett hozni.

Az A Hálóban is írok Bauer Tamás interpellációjáról, válaszomat ezúttal is elfogadta a parlament. Beleakaszkodtak viszont egy olyan mondatba, amit szándékosan félreértve  durva és méltatlan támadást indítottak.

A sértett ember, Bauer Tamás

Bauer Tamást rosszul érintette, hogy abban az évben a parlamentben is többször előkerült apja, Bauer Miklós ügyvéd állítólagos szerepe Ries István egykori szociáldemokrata (valójában kriptokommunista, tehát más pártba beépült kommunista) igazságügyi miniszter rendszeres verésében, folyamatos megalázásában, és halálában: egyik kihallgatása alatti agyonverésében. Bauer Miklósné, a felesége pedig az ÁVH századosaként a gyászos történet végén kapcsolódhatott be a történetbe. A két szülő az ÁVH-s múltat elismerte, de a vádat tagadták. Ugyanakkor a tények ezt a tagadást állítólag nem támasztják alá.  Több kisgazda képviselő is megszólalt ebben a kérdésben (pl. Várhelyi András és Molnár Róbert), ami nyilván nem esett jól a fiúnak, a képviselő Bauer Tamásnak. És ahogy ez sokszor megtörténik, bosszút állt: de nem azokon, akikre haragudott, hanem párttársukon, rajtam.

A méltatlan bosszú egybevágott az SZDSZ és az MSZP törekvéseivel

A ráadásul méltatlan bosszú egybevágott pártja, az SZDSZ és volt kormányzati partnere, az MSZP törekvéseivel, hiszen a hatalomhoz való visszajutás fő akadályát a kisgazdákban látták. És különösen bennem, aki ott elég fontos tényező voltam.

Ők aztán nem szakmailag készültek erre, hanem újságkivágások gyűjtésével és pogromhangulat keltésével. A hangfelvételen teljesen nem is érzékelhető az, amit átéltem: a szocialisták ültek a mögött a miniszteri bársonyszék mögött, ahonnan válaszolnom kellett, és úgy ordítottak korábban vagy akkor is magas posztokat (parlamenti elnök, honvédelmi miniszter, munkaügyi miniszter, pécsi polgármester stb.) betöltő emberek, hogy a válasz során a saját hangomat nem hallottam. Az SZDSZ-re ráláttam, ők pedig roppant mozgásban voltak, gesztikuláltak, vigyorogtak és látnivalóan ők is ordítoztak.

Lejáratási próbálkozásként indult, mélyütés lett belőle

Az akció lejáratási próbálkozásként indult, de a fogáskeresés eredménytelen volt. Ezen – bármilyen nagyképűnek is tűnök, de ez az igazság – nem lehet csodálkozni, hiszen szellemileg nem azonos szinten vagyunk. Nagyon komoly, mondhatni meglehetősen egyedülálló elméleti és gyakorlati közgazdasági múltra támaszkodhattam. És olyan igényességre, hogy elképzeléseimet nem homokra, hanem szilárd talajra akartam építeni. A munkamódszer a Bauer által firtatott területen is (a kevesek által ismert sportfinanszírozásban is) a helyzet és a problémák alapos körbejárásával, feltárásával, a lehetőségek tisztázásával, a hatások felmérésével járt együtt.  És bár nem vagyok jogász, a jogi kérdéseket sem hagytam, hogy kollégáim megválaszolatlanul hagyják. Eleve nem akartam magam kitenni annak a kényelmetlenségnek (meghurcolás akkor még eszembe sem jutott), hogy akár évekkel később kelljen ezekkel esetleg szembesülnöm.  Bauerral vitatkozni e témában is annyi volt, mint a valós gyakorlat és a lehetőségek  ismeretében közhelyekkel, panelekkel, frázisokkal vitatkozni. Illetve az “azt írta az újság” szerű információkra reagálni.

És már találkoztam vele pl. a Nap-kelte 1998. évi választási műsorában.

De térjünk vissza a 2000. szeptemberi akcióhoz! Mivel sikertelen volt, hiszen Bauer rimánkodása ellenére a parlament elfogadta, ezért feljebb (erkölcsileg lejjebb) mentek. Előbb Bauer, majd társai antiszemitának kiáltottak ki, Bauer nyílt levélben kérte a miniszterelnöktől, hogy mentsem fel politikai államtitkári (lényegében miniszterhelyettesi) funkciómból, majd antiszemitaként jelentem meg az Antiszemita közbeszéd Magyarországon c. jelentésben. A legszomorúbb, hogy ehhez nem röstelltek valótlanságot állítani. Megrágalmaztak és célpontjukként jelöltek meg.

Bauer Tamás interpellációja és felmentésemet javasló levele a miniszterelnöknek

Lássuk, mit írtam az A HÁLÓ – Két leszámolásban:

„Mindent, amit csak tudtak, szóba hoztak, ha lehetett, nagy botrány csaptak. Voltak olyan témák, amelyekből Torgyánt kihagyták, voltak olyanok, amelyekben egyedül őt támadták, általában azonban mindkettőnket. Szeptember 13-án a tv2 Tények adásában Stahl Judit diadallal jelentette be, hogy a miniszterelnök kérése ellenére egyes kormánytagok elutaznak a sydneyi olimpiára. Szabadi Béla is. (Különben nem utaztam, de a Fradi elnökhelyetteseként és nem kormánytagként utazhattam volna. Miniszterelnöki kérésről sem tudok.)

Szeptember 5-én Bauer Tamásnak válaszoltam az országgyűlésben  arra az interpellációs kérdésére: miből finanszírozzuk a Ferencvárost?  Ezt a válaszomat is nagy többséggel fogadta el a parlament. Egyik mondatomat kiforgatva azonban az ellenzék kampányt kezdett ellenem. Maga Bauer is, aki sikertelenségét utólagosan szerette volna sikerré átalakítani. Abba kapaszkodott bele, hogy szerinte én az MTK-t említettem válaszomban, ráadásul úgy, hogy ennek valamilyen megengedhetetlen tartalmat tulajdonítottam. Az inkriminált mondatot különben Torgyán kívánságára mondtam el, aki saját találmányaként nagyon szellemesnek tartotta azt. Őszintén szólva én csak arra gondoltam ezzel felhívni a figyelmet, hogy semmi megengedhetetlen nincs a Fradi finanszírozásában. Azt meg el sem tudtam képzelni, hogy Bauer bármilyen csapatnak drukkolna, ezt – őt ismerve – teljesen valószínűtlennek éreztem. De megelőzve a további feltételezéseket: az édesapjáról sem akartam beszélni, aki fegyelmezett ÁVH-alezredesként viszont bizonyára az egy időre az állambiztonság csapatává tett MTK-nak, az akkoriban éppen Bástyának nevezett csapatnak kellett, hogy drukkoljon. Bauer azonban feljelentett a miniszterelnöknél, és követelte a felmentésemet. Persze csak lassan jutott eszébe a „remek” riposzt, nyílt levele ugyanis hetekkel később készült el és jelent meg a Magyar Hírlap 2000. szeptember 27-i számában. (A levél formáján nem változtattam, unalmas tördelése is Baueré.)

2000. szeptember 27.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Országgyűlés szeptember 5-i ülésén – melyről Ön a szokásos módon távol maradt – az Ön kormányának egyik politikai államtitkára, Szabadi Béla úr az interpellációmra való válaszadás során alig kódoltan zsidózott. Interpellációm a Ferencváros finanszírozását firtatta, s erre válaszolva engedte meg magának Szabadi úr a következő mondatot: „Ja, a legfontosabb kérdés, hogy miből finanszírozzák a Ferencvárost. Azt gondolom, hogy feleakkora összegből, mint azt a csapatot, amelynek feltehetőleg Bauer képviselő úr szurkol.” Akik ott az Országgyűlés vitáját a helyszínen hallották, illetve akik rádióban vagy televízióban követték, egyöntetűen megértették az üzenetet: az államtitkár úr az MTK-ra célzott, melyet zsidó csapatnak tekint, s azt feltételezi, hogy én származási okokból az MTK-nak szurkolok. Az interpellációra adott válasz e mondatát hangsúlyosan ismertette valamennyi országos napilap.

Miniszterelnök Úr! A parlament szóban forgó ülése óta három hét telt el, s semmi jele annak, hogy az Ön kormánya vagy a kormányt alkotó pártok bármely politikusa kifejezésre kívánja juttatni, hogy nem tartja helyénvalónak a parlamenti zsidózást. (Sic! – Sz. B.) Ön mint tájékozott ember nyilvánvalóan jól tudja, hogy Nyugat-Európa országaiban Szabadi úr egy nappal egy ilyen célzás után már nem lenne államtitkár. A magam részéről nem vagyok meglepve, ha Ön ebben a kérdésben nem (sem) követi a demokratikus országokban uralkodó normákat, mégis felhívom a figyelmét arra, ez az eset módot kínál Önnek, hogy a nyilvánosság előtt világossá tegye, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e az effajta parlamenti retorikát az Ön kormányában betöltött politikai államtitkári poszttal.”

2001 júniusa: a mentelmi bizottság ülése után

2001 júniusa: a mentelmi bizottság ülése után

Mások is feljelentettek

Feltehetőleg Bauer Tamás “beajánlására”. Ez aztán a B’nai B’rith Budapest Páholy kiadásában része lett egy, az antiszemita közbeszédről szóló jelentésnek. A kiadvány elején arra az adatgyűjtésre hivatkoznak, amit a szervezethez tartozó Zsidó Dokumentációs Központ végzett.

Az angol nyelvű változat fedlapja. Irány a 140. oldal!

Korábban nem igazán foglalkoztam a szabadkőműves szervezetekkel, mert a politikai folyamatokat a politikai szervezeteken keresztül akartam megérteni. Azt persze mindig láttam, hogy egy demokráciában politikusok nem vehetnének részt titkos szervezetekben. Mégis ezt teszik, sőt még dicsekedni is szoktak, melyekben vesznek részt. A nyílt és a titkos politizálás egybekapcsolódik, mint most is az én esetemben. Az A HÁLÓ című kötetemben már beszámoltam egyes ilyen tapasztalataimról, aminek szenvedő alanya voltam. Ez a történet azonban akkor még csak részben kerülhetett bele (Bauer interpellációja és vádja), hiszen sok mindenről nem volt tudomásom.

Egy videó

Ezen a videón Gerő András el is mondja jelentését:

A Szövetség Fiai (B’nai B’rith) Magyarországon

A B’nai B’rith Budapest Páholyról el szokták a tájékozottak mondani, hogy zsidó szabadkőműves szervezet; a működés ma is rejtett módjáról nyíltan beszél a szervezet a honlapján.

Itt, a honlapon, a nem túl hosszú ismertetésben sok érdekes információt találhatunk. Közülük néhányat itt ismertetek/beidézek:

“A kezdetektől – szabadkőműves mintára – páholyokba szerveződő B’nai B’rith sikerrel hidalta át a hitközségek közti szakadékokat és növelte jelentőségét. (…)

Az amerikai zsidóság a zsidó világban Izraeléhez mérhető befolyással rendelkezik, a B’nai B’rith egyetlen zsidó szervezetként állandó képviselővel rendelkezik az ENSZ-ben. E helyzetéből következően jelentős szerepe volt abban, hogy a szovjet közreműködéssel 1975-ben meghozott, cionizmus = rasszizmus határozatot 1991-ben az ENSZ közgyűlés visszavonja. (…)

A B’nai B’rith egyik erőssége az egész világra kiterjedő hálózat, ahol természetesen számtalan lehetőség kínálkozik a helyi zsidóság támogatására, megerősítésére.  A szervezet jelszava: Ahol a szabad világban zsidók élnek, ott van a B’nai B’rith is. A vasfüggöny leomlása után a B’nai B’rith hamarosan megjelent Magyarországon is, ahol Közép-Európa legnagyobb megmaradt zsidó közössége él. (…)

A B’nai B’rith budapesti páholyának megszületésével eddig ismeretlen lehetőség jelent a magyarországi zsidó közösség számára. A páholy mögött nagy politikai befolyással és pénzügyi lehetőségekkel bíró szervezet állott, amely pontosan azt nyújthatta, ami a magyar zsidóságból hiányzott: jártasságot a modern társadalom dolgaiban és a hagyományban gyökerező közösségi felfogást. Ez utóbbi kettő Magyarországon történelmi okok miatt szinte tökéletesen különvált egymástól. A közösségi élet porondjára belépett egy olyan szervezet, amely  megtestesítője volt a zsidóság modern kori sikereinek, hatékonyságának.

A B’nai B’rith megőrzött bizonyos exkluzivitást a zsidó közösségen belül is. Így például nem – vagy csak egyes alkalmakkor – reklámozza programjait a széles nyilvánosság előtt, ideértve még a zsidó szervezetek nyilvános fórumait is. Tagja is csak akkor lehet valaki, ha két tag ajánlásával kopogtat.

Kétségkívül újat hozott a pesti B’nai B’rith, amikor a politizálás új eszközeivel ismertette meg a magyarországi zsidóság vezetőit. Az 1990-ben alakult magyarországi páholy éppen az Antall-kormány idején élte legaktívabb korszakát, amikor a szélsőjobboldal hangja a legerősebb volt Magyarországon, amikor befolyása a kormánypártban is számottevő volt, és amikor sokak számára nem volt egyértelmű, vajon a demokratikus intézményrendszer elbírja-e a szélsőségek támadásait. A B’nai B’rith nemzetközi súlyával, a diszkrimináció elleni harcban szerzett tapasztalataival ideálisnak látszott a magyarországi antiszemitizmus elleni fellépésre. Ebben az időszakban több ilyen témájú konferenciát is szerveztek. Emelte ezek súlyát, hogy a nemzetközi B’nai B’rith segítségével megnyerték az együttműködéshez a német Konrad Adenauer Alapítványt.

Egy 1992 februárjában rendezett, széles körben nem reklámozott, kétnapos összejövetelen nyugat-európai B’nai B’rith aktivisták számoltak be arról, hogy a nyilvános megbélyegzés mellett/helyett milyen más eszközökkel lehet hatékonyan leszerelni a zsidókról barátságtalanul nyilatkozó személyeket, szervezeteket.

A B’nai B’rith Budapest Páholy szervezésében és anyagi támogatásával jelenik meg kétévente magyar és angol nyelven az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon” című könyv, amely széles áttekintést nyújt a hazai antiszemita megnyilvánulásokról. A könyv fontos iránytű mind a hazai, mind a külföldi politikusok számára.”

A páholy nemzetközi hálózatban működik, vezetőivel Orbán Viktor miniszterelnök is konzultált már. Budapesten is és Amerikában is. (A budapesti konzultációról is szól ez az információ.)

*

A rólam írott anyagot nem mutatták meg, így szóba sem jöhetett annak előzetes kontrollja. Ez valószínűleg nem is lehetett a cél, hiszen akkor ez így meg sem jelenhetett volna. Nem történhetett volna meg lejáratásom és ellenem a hangulatkeltés, sőt vádaskodás.

Hárman szerkesztették

Egyébként csak később szereztem tudomást az interneten szörfözve., hogy  Gerő András történészprofesszor és két kollégája (Varga László történész, állambiztonsági és holokausztkutató, valamint Vince Mátyás újságíró) az Antiszemita közbeszéd Magyarországon, 2000-ben című kiadványban elrettentő példaként szerepeltette az inkriminált mondatot és minősített.  A szerző ennek a jelentésnek az egyik szerkesztője, az azóta elhunyt Varga László (1948 – 2016) történész volt. Ha ennek az állítólag rólam szóló résznek a “valóságtartalmából” indulunk ki (erről Gerő Andrásnak küldött levelemben is beszámoltam, ld. ott), akkor feltárul, mekkora hitelességi válságban van a magyar történész szakma. Erről szólnak lényeges történelmi kérdésekről írott más anyagaim is, amik bemutatják, hogy sok mindent teljesen át kellene a történelemben  értékelni. (Ezekről a cikkekről a “történelem” címszó alapján tájékozódhat a blog bal oldalán lefutó menüsorban.)

Az inkriminált mondat – egyébként pontatlan – felidézését és hamis következtetések levonását meghaladóan foglalkozott Varga László a Ferencváros finanszírozásával és még sok mással is: ezekről téves információkat közölve. Torgyán József személyét élesen szembeállította az enyémmel, mondván: ő populista, de nem antiszemita. 2008-ban aztán egy tanúvallomásban valódi antiszemita magatartással találkoztam (erről külön anyagban írok) és mivel  az interneten fent volt a jelentés, sőt azt egyetemi tananyagként oktatták, levelet írtam az egyik szerzőnek, Gerő Andrásnak. (Ld. később.)

A jelentés és az interpellációs válasz fogalmazása

Előbb következzen az angol nyelvű szöveg:

Magyar változathoz nem jutottam hozzá, így az angol visszafordítottam magyarra:

3) az MTK futballcsapatát zsidó kereskedők alapították 1899-ben.
(4) 2000. szeptember 5-én

Itt jegyzem meg, hogy a Ferencvárosnál és sok más helyen hasonlóképpen lehetne fogalmazni az alapítókról (ld. (3) lábjegyzet).

Nagyításhoz kattintson a képekre!

*

Figyelemre méltó, hogy ismét egy sajátos szakosodásnak voltam a szenvedő alanya Torgyánnal kapcsolatban. Most is övé a dicséret, enyém a pocskondiázás. Az is érdekes, hogy a múltat is meghamisítják a nagyobb ütés kedvéért. “Tettemet” (amit nem tettem meg, ennél sokkal intelligensebb vagyok, különben is igazi érveket szoktam használni, adok magamra) azért minősítik igen durvának (?!), mert erre állítólag nem volt példa az egész kisgazdapártban sem nemhogy Torgyánnál.

Pedig – hogy csak egy nagy példára utaljak – 1990-ben Torgyánt brutálisan támadták, mert valaki Tölgyessy Péter (SZDSZ) interpellációja alatt valamit bekiabált. Voltak, akik Torgyánt vélték bekiabálónak és úgy érzékelték, hogy azt kiabálta be: Hordót a zsidónak! Torgyánt durván megtámadták és hiába mondta, hogy azt kiabálta: Hordót a szónoknak!, ezzel nem érték be. Bizonyítani teóriájukat viszont nem tudták, pedig az országgyűlés még nyelvész szakértőt is bevont a vizsgálatba. Az sem számított, hogy semmi értelme nem lett volna a sérelmezett mondatnak.

1997-ben Maczó Ágnes nagy port felvert mondatáról is szót lehet ejteni. Maczó Rákosi Mátyást Róth Manóként nevezte meg. Ezért visszahívták parlamenti alelnökségéből. Az elszólás különösen szerencsétlenül történt, mivel Maczó már egy ideje a pártelnök posztját akarta megszerezni. Így nála támogatásra nem számíthatott. Nálam azonban még elszólás sem volt; mindössze a kettős mércére akartam felhívni a figyelmet!

Maczó felszólalásait hiába kerestem az országgyűlés honlapján: azt a választ kaptam az automata rendszertől, hogy egyetlen felszólalása sem volt. Pedig két cikluson keresztül képviselő volt és szeretett felszólalni. Valószínűleg megtiltotta, hogy hozzáférhetővé tegyék ezeket a jegyzőkönyv-részleteket, ami meglehetősen páratlannak tűnik.

Nem számított, mi hangzott el!

Hogy valóban mi hangzott el válaszomban, arról csatolom a 2000. szeptember 5-i interpelláció és válasz jegyzőkönyvét. De meg is hallgathatja, aki éppen ezt akarja, beleértve a közbekiabálásokat is. Ld. Bauer Tamás: Miből finanszírozzák a Ferencvárost? (videó).

Az inkriminált mondat persze nem ugyanaz a jelentésben, mint a valóságban. A jelentésben így hangzott: ““Hogyan finanszírozzák a Ferencváros (futballcsapatát)? Én azt hiszem, hogy (csak) fele annyi pénzzel, mint azt a csapatot, amit (a parlamenti képviselő) feltehetőleg támogat.” (Zárójelben beleírtak olyan szavakat, amire nem is gondoltam, pláne nem is mondtam.)

És ez hangzott el: “Ja, a legfontosabb kérdés (Folyamatos zaj. – Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Válaszolj már!), hogy miből finanszírozzák a Ferencvárost. Azt gondolom, hogy körülbelül fele akkora összegből, mint azt a csapatot, amelynek feltehetőleg Bauer Tamás képviselő úr szurkol. (Derültség a kormánypártok padsoraiból. – Az elnök csenget.)

Szó nem volt tehát Bauer állítólagos futballtámogatásáról. Szurkolásáról beszéltem. És a kettős mércére akartam felhívni a figyelmet. Ahogy a mondás tartja: Más szemében meglátja a szálkát, a saját szemében nem látja meg a gerendát!

A szerzők által várt következmények

Szerintem annak nem volt jelentősége, hogy milyen színvonalú és mennyire hihető vádat fogalmaztak meg ellenem, céljuk nyilvánvalóan az volt, hogy megjelöljenek az antiszemiták között.

Megismétlem: teljesen mindegy volt, hogy alappal vagy alap nélkül teszik ezt. Tehát kiválasztottak az ellenségek közé és bizonyára lajtsromba is vettek. Listáztak. Hogy ez így történt, arra világosan lehet következtetni a B’nai B’rith fenti hitvallásából, missziója bemutatásából. Nemcsak az utolsó mondatból (“A könyv fontos iránytű mind a hazai, mind a külföldi politikusok számára”), hanem pl. abból a leírásból is, hogy “nyilvános megbélyegzés mellett/helyett milyen más eszközökkel lehet hatékonyan leszerelni a zsidókról barátságtalanul nyilatkozó személyeket, szervezeteket”. Nyilván el kell őket lehetetleníteni. Nagyon nem tetszik az sem, hogy a magyar miniszterelnökkel mi mindenben működhetnek együtt, illetve gyakorolhatnak rá nyomást.

Megválaszolatlan levél Gerő Andrásnak

Az egyik levél, amit írtam, Gerő Andrásnak szólt. Majd beszámolok arról is, még hol próbálkoztam: ugyanolyan “sikerrel” az engem ért méltánytalanság (övön aluli ütés) orvoslásáért.

A honlapomra sajnos azzal a címmel kellett feltennem: Egy megválaszolatlan levél Gerő András úrnak

A levél 2008-ban íródott. Ebből idézek egy bekezdést:

“Még évekkel ezelőtt az interneten felfedeztem egy olyan kiadványt, amelynek 2001-ben (Ekkor jelent meg a kiadvány.  – Sz. B.) Ön egyik szerzője és szerkesztője volt: Anti-semitic discourse in Hungary in 2000. Ebben elrettentőnek szánt példák és személyek sorakoznak, köztük én is. Ebből a rosszhiszemű interpretációból, ami nemcsak e kiadványban jelent meg, hanem másokban is, de angolul és a nemzetközi közvéleménynek szánva tudtommal csak itt, rengeteg hátrány ért. Annál is inkább, mivel a megjelenéskor is, és azóta is, büntetőeljárás folyik ellenem, amit – bizonyítékok híján – lejáratásomra alapoztak és alapoznak.”

Mivel Gerőtől nem jött válasz, a levelet sokaknak elküldtem. Az általános reakció a néma csönd volt.

Gerő András

Torgyán József a Keller-féle részbizottság előtt

2001, augusztus 28-án Torgyán József  válaszolt a Keller-féle részbizottság kérdéseire.  A nyilvános ülésre mindazok bemehettek, akiknek volt belépőjük a Képviselői Irodaházba (az ún. Fehér Házba). Az akkor már az ATV-hez tartozó Nap-kelte a teljes ülést egyenesben közvetítette. Ennek felvétele alapján rekonstruálhatóak a kérdések és a válaszok. Én magam nem vehettem részt az ülésen, ahol rólam volt szó, az engem illető felvetésekre nem volt módom reagálni. (Nagy részükre később sem.) Most kizárólag az antiszemita közbeszédben megörökített esettel kapcsolatos kérdésre-válaszra kívánok kitérni. Mert ez – távollétemben – ugyancsak szóba került. Tekintettel arra, hogy a válaszban felhasznált fordulatot Torgyán József javasolta, érhetetlen válaszát nem lehet hova tenni. Annál is kevésbé, mivel a kérdés köntörfalazó volt, nem vádolt meg azzal, amivel Bauer, ugyanakkor Torgyán ezt a vádat magáévá tette és elhatárolta magát tőlem. Erre nem lehet megnyugtató magyarázatot találni, magyarázatot persze lehet. Emberi gyengeség, félelem, önmaga mindenáron való mentése állhatott a mögött, hogy engem célpontként jelölt meg, ráadásul úgy, hogy valótlanságot kent rám és elhatárolódott tőlem. Ezt szokták elárulásnak nevezni.

Tóth András

Tóth András: Elnök úr, nem kételkedem, amit Ön állít, hogy Szabadi Béla egy nagy teherbírású és jó munkatárs volt! De, hát sokakban éltek olyan tapasztalatok, hogy azért nem volt egy jó stílusú ember Szabadi Béla. Én szeretnék felidézni egy olyan interpellációt, amely interpelláció Bauer Tamás felvetése alapján zajlott a Magyar Országgyűlésben 2000. szeptember 5-én. Ott Bauer Tamás az FTC pénzeléséről beszélt, és erre Szabadi Béla azt válaszolta, ja, a legfontosabb kérdés, hogy miből finanszírozzák a Ferencvárost. „Azt gondolom, hogy körülbelül fele akkora összegből, mint azt a csapatot, amelynek feltehetően Bauer Tamás képviselő úr szurkol.” (Persze nem ez volt a válasz Bauer interpellációjára, csak annak egy mondatára. – Sz. B.)  Na most, hát ez egy enyhén, ugye célzatos válasz volt. Kérdésem az; Ön mai fejjel, mai ismeretek alapján, ezt a választ korrektnek tartja, elfogadhatónak tartja-e, a parlamenti működés szokásos rendjébe és stílusába illeszthetőnek tartja-e?

Torgyán József

Torgyán József: Hát én úgy gondolom, hogy mindenki meggyőződését tisztelni kell. Én magam egy nagy görög katolikus papi dinasztiából származom anyai ágon. Ott Galícia, közvetlenül Galícia mellett, ugye ott a görög katolikusok, az ortodoxok meg a zsidók, azok, a zsidó papok együvé jártak, több-több napot töltöttek egymásnál. Tehát számomra elfogadhatatlan bármiféle felekezeti különbözetre való utalás. Egyébként talán hadd hívjam föl ezzel kapcsolatban a figyelmét. Amikor ugye most a Fradi valóban szégyenletes és elfogadhatatlan eladása kapcsán …

Torgyán József is elmondta, ráadásul nyíltan. Nála viszont nem vették elő a kártyát

Térjünk vissza az interpellációhoz és az azt ismertető A HÁLÓ-hoz. Már 2000 novemberében vagyunk, amikor Bauer Tamás újra próbálkozik a Ferencvárossal. Újabb interpellációjára ezúttal már Torgyán válaszol:

„2000. november 7-én Bauer is porondra lépett, interpellált. Ezúttal a volt ÁVH-s apja is – apuciként – megkapja Torgyántól a magáét és a kisgazda elnök nem is bízza Bauerre, hogy kitalálja, mit gondol a szabad demokrata képviselő szurkolásáról, a miniszter ugyanis kimondja, hogy az MTK-ra gondol, de Bauer most nem beszél kódolt zsidózásról és nem ír feljelentő levelet a miniszterelnöknek.

A „pengeváltás” nemcsak ezért érdekes. Bauer közgazdászként hatalmas sületlenségeket mond, ráadásul az ellenzék dübörgő tapsától kísérve. Bauer összekeveri például a reklámot a támogatással. Azt is állítja, hogy egy olyan cég, mint az ATEV nem reklámozhat, mert profilja miatt nincs értelme, miközben Magyarországon is majdnem minden csapatnak megvan a hasonló (hulladékhasznosító) szponzora (a MÉH-vállalattól és a szemétszállító cégtől a hordozható, ún. mobil WC.-ket bérbe adó vállalaton át az éttermi sütőolajat összegyűjtő vállalkozásokig stb.), de például Németországban is a legnagyobb hulladékhasznosító és ráadásul állami cég az egyik legnagyobb hirdető a pályákon. Bauer arról sem tud, hogy egy magáncég legalább annyira függhet egy minisztériumtól, mint egy állami cég, tehát a tulajdon alapján való szelekció nem helyes. (Hiszen pl. a természetes monopóliumok árképzését, működési feltételeit az állam határozza meg, de a legnagyobb üzleteket is onnan kaphatja. Lásd: MATÁV, vagy T-Mobil stb. A Baueri felfogás miatt hivatkozhat Medgyessy – döntsék el, mennyire jogosan –, hogy mivel nem állami cég a MATÁV, fia állítólag évi 100 millió forintos megbízatása eleve nem lehetett összeférhetetlen az ő akkori beosztásával.)

Bauer Tamás

BAUER TAMÁS (SZDSZ): (…) Tisztelt Miniszter Úr! Ön február 4-én bejelentette, hogy sikerült kifizetni a Ferencvárosi Torna Club örökölt adósságát. A Magyar Televízió Napkelte című műsorában február 7-én reggel ön megerősítette a Népszava február 5-i információját is, miszerint a törlesztés forrásául vállalkozásoktól reklámszerződések keretében szerzett pénz szolgált. A Népszava beszámolójában az a feltételezés is megfogalmazódik, hogy az FTC konszolidációjához olyan társaságok járultak hozzá, amelyek az ön minisztériumának a felügyelete alatt állnak, illetve amelyek a Földművelésügyi Minisztérium költségvetéséből részesülnek támogatásban, így anyagilag függenek a tárca jóindulatától. Ha ez igaz, akkor önök végső soron az adófizetők pénzéből konszolidálták a sportegyesületet, amelynek vezetésére kormánytagként, politikusként vállalkoztak. (…)

Időközben érdekes információ vált ismertté a közvélemény számára. Megtudhattuk, hogy az FVM tulajdonában álló Agrárinnovációs Kht. reklámszerződést kötött az FTC-vel, egy 25 milliós átutalás másolata meg is jelent a Népszavában. A reklámok egy olyan rendezvényen népszerűsítették volna a céget, amelyet meg sem tartottak, a pénzt azonban átutalták. (Folyamatos zaj.)

Megtudhattuk azt is, hogy az FTC reklámszerződést kötött az ATEV Fehérjefeldolgozó Vállalattal, amely szerződés alapján ismeretlen nagyságú, jelentős összeget fizetett ki az FTC-nek, és tevékenységének jellegét figyelembe véve teljesen értelmetlenül helyezett el reklámot FTC-létesítményeken. (…) Az a kérdés, hogy került-e közvetlenül vagy közvetve közpénz az FTC-hez, már nem kérdés: tudjuk, hogy került.

Miniszter Úr! Nem jött-e el a töredelmes beismerés ideje? (Közbeszólások, derültség a kormánypártok soraiban.) Nem akarja-e részletesen ismertetni velünk, túl ezen a két napvilágra került eseten, hogy milyen módon került közpénz az FTC-hez?
(…)

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és Bauer képviselő úrnak az interpellációját, amelyet töredelmes beismerésre való felhívással fejezett be. Úgy gondolom, a kedves papika (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) megfelelő iránymutatást adhat önnek ebben a kérdéskörben.
(…)

Ön sorozatosan összetéveszti az állami támogatást és a reklámszerződéseket, holott, ne haragudjon, ön többször arra hivatkozott, hogy ön állítólagosan közgazdász (Derültség a kormánypártok soraiban.), tehát illenék tudnia, hogy mi a különbség a reklámszerződés és az állami támogatás között. De, kérném szépen, ha ön úgy gondolja, hogy én eltitkolok bármilyen adatot ön elől, akkor, én úgy gondolom, nagyon könnyen meggyőződhetne arról, hogy a Fradinak milyen reklámszerződései vannak, hogy ne legyen ebben a vonatkozásban gondja. Kérem, harminc vállalattal vannak reklámszerződései a Ferencvárosi Torna Clubnak, de kérném, ahhoz ki kellene önnek egyszer mennie egy Fradi-meccsre (Derültség, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), hogy megnézze, a reklámszerződéseket kikkel kötöttük: ha egyszerűen végigvenné a kerítésre, a palánkra kiírt reklámokat, ez meglenne; de ha ön az MTK-meccsekre jár, akkor a Fradiról sosem fog tudni tájékozódni. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Legyen szabad elmondanom azt is, hogy ha ön nem akar kimenni az Üllői úti stadionba, akkor televízión is megnézheti, hogy ezeket a reklámszerződéseket kikkel kötöttük.

Tudja, éppen azért akar mindenki velünk reklámszerződést kötni, hiszen a Ferencvárosnak az összes mérkőzését a televízió közvetíti.
(…)

ELNÖK: Az interpelláló képviselő nem fogadta el a miniszter válaszát. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Az Országgyűlés 184 igen, 85 nem, 13 tartózkodás mellett elfogadta a miniszter válaszát.”

A csodacsapat az FTC stadionjában. Láthatták a reklámokat

A csodacsapat az FTC stadionjában. Láthatták a reklámokat

Epilógus

A reklámszerződések kérdését Torgyán József egyeztette a miniszterelnökkel, aki szakértőivel konzultált, majd közölte, amit mi is tudtunk: teljesen rendben van. Mehet!   Ennek ellenére Boros Imre 2001. március 7-én névre szóló feljelentést tett ellenem a legfőbb ügyésznél.

Boros Imre, a feljelentő

Évtizedek óta először fordult elő, hogy egy politikus (Boros Imre megbízott miniszter)   tényállást, természetesen valótlan tényállást adott, és (ugyancsak valótlanul) minősítette a cselekményeket.  És kérte a legfőbb ügyészt, szíveskedjen elítélni! (Minek ezt kivizsgálni. Lehet azon is csodálkozni, hogy ha már törvénytelenül kérte, miért a legfőbb ügyésznél tette, hiszen nem az állítólag illetékes legfőbb bírónak írt, de az is lehet, hogy Boros mégis csak jól tudta: az ítéletet valójában hol és mikor hozzák… Sőt azt is, hogy “talán” másutt már el is döntötték.)

A legfőbb vádpont a reklámszerződések voltak, amiről Boros – ráadásul szemben a valósággal (ld. néhány sorral feljebb a miniszterelnökkel való egyeztetést – azt “rögzítette”: egyetlen forintot nem költhettek volna a cégek reklámra a Ferencvárosnál. (Ehhez aztán, mint sorvezetőhöz, igyekezett igazodni a “független bíróság”.)

Jogellenes fenyegetésről írt feljelentésében, holott ezt nem én, hanem ő alkalmazta. Utasításról regélt, miközben írásban – a cégvezetőket csak így lehet utasítani – utasította az ügyvezetőket, mondják fel szerződéseiket. Szempontot is adott: jogellenes kényszerre hivatkozzanak, amit az éppen hivatalban levő közigazgatási államtitkár, Kovács Zoltán vont kétségbe. Írásban tájékoztatta a cégvezetőket, hogy erre ne hivatkozzanak, mert nem áll meg. Helyette keressenek közös megegyezésen alapuló megoldást. Így is jártak el, de a Boros-féle feljelentéssel „meggyőzött” bíróság inkább figyelmen kívül hagyta a társasági törvény előírásait is. Egyedi jogszolgáltatásban részesített.

*

A Bauer Tamás és a Ferencváros c. anyagot 2011-ben publikáltam. A tovább gyűlő információk miatt 2017-ben kiegészítettem és frissítettem. A mostani változat 2017. július 9-én került fel a blogra. Van még mondanivalóm, úgy, hogy további kiegészítéseket fontolgatok.

One response to “Bauer Tamás és a Ferencváros

  1. Visszajelzés: Bauer Tamás és a FerencvárosKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.