november 2010 hónap bejegyzései

A kritikáról

Ha valaki ma (vagy inkább mostanság) bírálja a kormányt, annak okát a bírálat lényegén kívül találják meg. Az illető, a bíráló vagy sértett ember (magyarán elfogult), vagy fel akarják használni ellenoldalról. Az is lehet, hogy beteg (sőt valószínű), vagy ez is, az is, akár amaz is. Vagy hogy személyes félelmei vannak. (Sok embernek persze lehetnek.)

Aminek a kritika lényegéhez (tartalmához), ismétlem, semmi köze. A kritikát a szabadon szárnyaló véleménnyel azonosítják, aminek nem lenne köze a tényekhez, a tényeken pedig „átsiklanak” (elhallgatják) vagy letagadják. (Ld. pl. a forint megrendítése.)

Csak az nem jut eszükbe, érthetően, de nagyon szánalmasan az ordító ellenérdekeltség és elfogultság miatt, hogy annak, aki látja, hogy hova vezet az, amit képviselnek, kötelessége szólni: Meztelen a király! És nem feltétlenül örömében teszi, hiszen az ordító tömeggel szemben áll ki. És nyilván emiatt lehet félnivalója.

Talpra állítjuk a gazdaságot…

 Zavaros vízbe sose ugorj!    (Népi bölcsesség)

A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a „habverés”, amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek „ehhez illeszkedő” sajnálatos leértékelődése, valamint az „olcsó” panelek kényelme. Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék.

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Bővebben…

A túlfogyasztás túlélő mítosza

           Matolcsytól Matolcsyig

A Fordulat és reform című munkát a rendszerváltás alapművének szokták tekinteni, holott inkább „kora-dogmatikus” fogyasztásellenes álláspontot, főleg gyakorlatot tükröz. Az igazsághoz tartozik, hogy a sztálini időkben sem vállalták ezt az attitűdöt, hangsúlyozottan ideiglenesnek, a két világrendszer harcából következőnek tartották. Soha nem adták fel azt a tételt, hogy a termelés célja a lakosság szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. A sors iróniája, hogy a fogyasztáscsökkentést szokták receptként felírni a pénzügyi világszervezetek a bajba jutott feltörekvő országoknak gazdaságuk szanálására. Ez három  okból is ellentmondásos. Egyrészt azért, mert ne kívánd azt másnak, amit nem kívánsz önmagadnak! Másrészt pedig azért, mert ezeknek az országokban különben is alacsony a fogyasztás. Harmadrészt és talán főleg azért, mert lenne más mód a szanálásra. Gátlástalanul érvényesítik e nemzetközi bankok is a követelést, bármi áron, az adósnak akár a legnagyobb kárt is okozva, de „biztosan” be kell hajtani a tartozást.

Elég ritka viszont, ha valaki saját honfitársainak kínálja ezt a perspektívát.

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Bővebben…