Ismerhetjük-e Áder Jánost?

Teljesen reprezentatív posztok?

A válasz részben közömbös, nagyrészt nem. Annyiban közömbös, hogy a múlt eleve nem határozza meg a jövőbeni cselekvéseket. A tapasztalataiból mindenki tanulhat és változhat, sőt változik is. Áder egyfajta, sajátos és összkomfortos mellőzöttsége is válthat ki a múlttól eltérő magatartásformákat.

A múltat persze ahhoz is kell ismerni, hogy ennek a változásnak az esélyét valamennyire fel lehessen mérni. A közelmúlt alapján mindenesetre azt kell látni, hogy már hosszú ideje – Szájer Józsefhez és Deutsch Tamáshoz hasonlóan – elindult Áder János visszahozatala a politika előterébe. Ádert pl. bevonták az igazságügyi reformba, ahol igen furcsa és a nemzetközi jogelvekkel ellentétes nyilatkozatot tett az előzetes letartóztatás intézményével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az, akit előzetesbe helyeznek, az az elsőfokú bíróság ítéletéig ott is kell, hogy maradjon. Ha tévedtek, hibáztak, ha megszűntek az okok, akkor is. A nemzetközi jog tudása és a méltányosság ismerete nélkül nehezen képzelhető el egy átlagosan gyenge köztársasági elnök is.

Áder János ismeretlen?
Áder János ismeretlen?

  Folytatás

Magyarország „meg nem szolgált” vesszőfutása az EU-ban és az IMF-nél

A „barakk” megvan, de már kicsit sem vidám benne élni

Emlékszünk,  a Kádár-korszakban – a másokhoz képest valamivel jobb viszonyokért és körülményekért – az országot a legvidámabb barakknak nevezték egy különben zord táborban. Jött egy  “rendszerváltás”, az ország barakk jellege azonban fennmaradt,   „vidámsága”  viszont eltűnt.

Ki áll a vesszőfutás mögött? Ki a futtató?

Sok mindenről halljuk, ami nem megy, hogy azért nem megy, mert nem könnyű. A kormányzásról is, és nemcsak halljuk, hanem sajnos tapasztaljuk is. Ettől maradt az ország barakk és szomorú hely, mások a volt táborból már élik a világukat és a saját polgári életüket. Már jól elhúztak azok is mellettünk, akik sehol nem voltak hozzánk képest.

Itt viszont mintha háború folyna és lövészárokban lennénk: gond gond hátán, heroikus küzdelem folyik a talpon maradásért, vége nincs a kényszerű áldozatoknak és a megszorító ötleteknek.

Matolcsy György néz. Az adósság úgy csökken, hogy nő!
Matolcsy György néz. Az adósság úgy csökken, hogy nő!

Folytatás

Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos

(A kormány) „gyáva azért is, mert nem meri őszintén megmondani az embereknek, hogy mit kell tenni azért, hogy az ország végre kijusson a válságból.”
(Mesterházy Attila 2012. március 15-i beszédéből)

Az elmúlt két év kormányzási hibái újabb kényszerpályára juttatták az országot. 2010-ben minden esélye és forrása megvolt arra, hogy megőrizve mozgásterét végre fokozatosan meginduljon a fejlődés. Ezt az esélyt azonban sorozatos kormányzati hibákkal, többek között koncepciótlansággal és rossz döntésekkel elvesztegette az ország. (Erről több anyagot is találnak honlapomon: ) Hogy mi várható, arra 2010-ben a Népszabadságban megjelent két írásomban is felhívtam a figyelmet. (Fordulat és reform? és  Keresd az államot? )

Nem tölt el örömmel, hogy igazam lett. Nyomor, infláció, létbizonytalanság sújtja az országot, de a gazdaságpolitikai eszköztár lényegében a megszorításokra korlátozódik, még ma is. Bár ezeket hivatalosan másként nevezik, természetüket tekintve nyilván azok. A kétharmados többséggel visszaélve előreszaladtak a megszorításokban, így ha meg akarunk állapodni a nemzetközi szervezetekkel, akkor arra szó szerint már a magyar lakosság inge-gatyája rá fog menni.

Orbán Viktor és José Manuel Barroso
Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Folytatás

Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

Eltalálta szarva közt a tőgyét!

Ezt akkor szokták mondani, ha valaki habozás nélkül a legrosszabb megoldást választja. Ha nem így tenne, Immanuel Kant (filozófus, 1724-1804) szellemében járna el: a szabadság a törvényszerűségek ismerete. Akkor születhet jó döntés, ha az az összefüggések és törvényszerűségek ismeretére épül. Az élőlények közül egyedül az ember képes a törvényszerűségek felismerésére és ennek révén a világ tudatos és hatékony átalakítására. Ennek érdekében tanulják az oktatási intézményekben a döntéselméletet. Mindez azonban nálunk a kormányokat általában hidegen hagyja és sajnos hagyhatja.

Zavaros vízbe sose ugorj bele!

Zavaros vízbe sose ugorj bele!

Folytatás

A Malév felszámolása: csepegtetett brutális következmények

A kormány elsinkófálja, az ellenzék nem követeli:
HÉTSZER MÉRJ, MIELŐTT VÁGSZ!

Ismét óriási árat fizet az ország (és persze NEM a döntéshozó fejlesztési minisztérium, illetve „kisebb” és „nagyobb” főnöke) a kötelező hatásvizsgálatok hiányáért és az ebből adódó elkerülhető károkért. Egy mondás szerint: zavaros vízbe sose ugorj bele! Mégis úgy döntöttek a Malév felszámolásáról, hogy a következmények csak fokozatosan „derülnek ki”. Mármint a számunkra. Hogy ők, a döntéshozók szembesülnek-e azokkal valaha, az viszont meglehetősen valószínűtlen.

Előző este még megnyugtatták az utasokat, másnap reggel pedig már nem szálltak fel a gépek. Hatalmas (volt) a káosz, de nem csak a repülőtereken. Ez volt az első súlyos ára egy olyan intézkedésnek, amit látnivalóan rögtönözve, a következményeket nem ismerve, azokkal nem törődve hoztak meg. Volt, akiben most sem okozott ez hiányérzetet.

Malév: elszállt...
Malév: elszállt…

Folytatás

Gazdasági szabadságharc vagy rossz kormányzás? Kölcsönösen elfogadott színjáték és katasztrofális következmények

A király meztelen! Mégis arról beszélnek: viselheti-e ezt a gyönyörű vagy ronda ruhát?

Emlékeznek a mesére, ami arról szól, hogy a királynak a „fondorlatos” takács káprázatos szövetet szőtt a ruhájához? Amit csak az okosok láthattak? Mivel senki nem akart butának tűnni, mindenki, aki „látta”, el volt ragadtatva. A takácsot kitüntették, főtakácsnak nevezték ki és megbízták, hogy a szabó helyett varrja meg ő a király ruháját a körmenetre. Egész éjjel ollókat csattogtatott és cérnát fűzött be a varrótűkbe, hogy lássák, nagyon dolgozik Amikor (szerinte) elkészült, a királyt levetkőztették és a főtakács feladta rá a „ruhát”. A király elragadtatottan sétálgatott a „próbán”: neki van a legszebb ruhája! A nép felhördült, amikor megjelent előtte : de gyönyörű az uralkodó új ruhája, milyen gazdag az uszálya! Amíg aztán valaki ki nem mondta, el nem kiáltotta: a király meztelen! Roppant kínos helyzetbe került az uralkodó: meztelenül kellett befejeznie a körmenetet, úgy folytatni a menetelést, hogy már mindenki azt kiabálta: meztelen a király! A mamelukoknak is kellemetlen volt: foghatták a nem látható palástot, nehogy lelógjon a földre.

Matolcsy György: egy anyaggal
Matolcsy György: egy anyaggal

Folytatás

Összefogás és kirekesztés

Össze kellene fogni – mondják, miközben mutyira gondolnak. Mi zárja ki a KÖZÉRDEKŰ összefogást?

Időről időre kampány indul az összefogásért. Mivel az összefogás általában elmarad (hogy MIKOR NEM, arról is írok), ahogy lenni szokott, a magyar nép válik a bírálat tárgyává. Erre ugyan sokszor rászolgál, de most biztosan nem. Megindul a pocskondiázás újabb hulláma: a magyarok soha nem tudtak összefogni! – állítják a médiában, különböző eseteket előadva és minősítve. De miért a magyarokról beszélnek és nem az igazi okról, a magyarországi politikáról és rendszerváltásról, amikor huszonegy éve mindig pártok közötti hatalmi összefogásra, nagykoalícióra gondoltak? És nem valamiféle népfrontra. Kezdődött ez az első szabad választással, amikor az egyértelmű eredmény ellenére nagykoalíciót akartak (a vesztesek). A hatalom mindenekelőtt?

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért
Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Folytatás

Ál-alternatívák fogságában. A „sámánok” a szakadék felé tolnak

Ez a kérdés, válasszatok!
(Petőfi Sándor)

Nem véletlenül választottam mottóul Petőfi Sándor nyomatékos kérdését. Mielőbb valós, működőképes alternatívák között kellene választani, különben tönkremegy az ország. Nem maradt idő a további késlekedésre. A második Orbán-kormány nem használta ki az utóbbi másfél évet arra, hogy fordítson az ország helyzetén, ellenkezőleg, rontott azon. Elődje rossz kormányzása miatt felkészületlenül kerülhetett hatalomra, sőt kétharmadhoz jutott, ami a legrosszabb párosítást hozta.

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc

Folytatás

Mindent megadunk a közjogi méltóságoknak!

A közjogi méltóságok és a róluk való méltó gondoskodás nagyon fontos – szokták mondani. Bár a közjogi méltóság fogalma nincs jogilag meghatározva, tudni illik mindenkinek, hogy milyen méltóságok (?!) számítanak ide. Ők állnak a “független” hatalmi ágak élén. Tőlük a jólétet és a gondtalanságot nem szabad irigyelni, hiszen a jó körülményeket nyilván alaposan meghálálják még nagyobb teljesítményükkel. Ezért aztán életszínvonaluk emeléséről folyamatosan gondoskodnak, szőnyegeiket és autóikat rendszeresen kicserélik, irodáikat növelik és felújítják, jövedelmüket emelik, sőt ma már jótékonykodásukat is fedezi az állam. Nemcsak a hivatalban levőkét, hanem a már megérdemelten a nyugalmat élvezőkét is. A méltó nyugdíj is nagyon fontos, ami megegyezik a hivatalban levő fizetésével. Nem vitás – mondják az illetékesek – ők nem érezhetik a gazdaság gondjait. Hova vezetne ez? Brezsnyevnél sem volt másképp. Ezzel tartjuk őket formában!

Brezsnyevről testedzéssel is gondoskodtak

Brezsnyevről testedzéssel is gondoskodtak

Támadás a forint ellen. Keresd az államot?!

Ötletből bumeráng

Nem kétséges, hogy van támadás. Az sem, kik állnak a hátterében: aktív és passzív szereplőként. Ezek többségéről viszont a hatalom ma sem akar hallani, miközben állítólag keresi a tetteseket. Önmaga ellen is vizsgálódik vagy így akarja elterelni a figyelmet?

Folytatás