Politikai helyzetkép (17.). A gesztusok, amiket vártunk

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Mint már korábban írtam: gesztusok kellenek. Hogy mi helyett? A rétegek egymás ellen ugrasztása helyett és a keresztfinanszírozás (ld. később) helyett.  Bár a mostani nemzeti konzultáció ugyan nem témája jelen írásnak, de mivel kapcsolódik a cikkben felvetett problémákhoz, nem tehetem meg, hogy kicsit később röviden még egyszer ne reflektáljak. Jelentősége miatt mindenképpen célszerű lenne erről majd egy önálló anyagban írni. Mert amit mindenképpen fel kell vetni: nem így kellett volna ezt előkészíteni. (Kezdve azzal, hogy arról kellene szólnia, ami a konzultáció fő kérdése. Amivel indítanak. Ez pedig a népességfogyás, aminek két eleme van, de a továbbiakban csak az egyikről esik szó: a születésekről. Mi van a népességfogyás még döntőbb okával: a halálozások rendkívül magas számával? Az egészségügyi állapottal, a nyugdíjasok viszonyaival, a rövid élettartammal és a még rövidebb egészségesen leélhető élettartammal stb.? Szerintem ezeket a kérdéseket egyesítve, egy csomagban kellene rendezni. És akkor kevésbé lenne szó arról, hogy egyes rétegeket kedvezményeznek, másokat pedig diszpreferálnak. Eléggé avítt és főleg nem hatékony módszer az, ha rétegeket egymás ellen fordítanak. Az ország szuverenitásának megvédése idején pedig egyenesen meghökkentő. Hiszen a nemzetet össze kellene kovácsolni. Egyébként pedig, ha ez a konzultáció mégis a családról szólna, ahogy az élőbeszédben mondják, annak a fiatal házasokon és a gyerekeken kívül a nyugdíjas nagyszülők is a részei. A gyereknevelés is gyakran az ő reszortjuk. Tehát akár így, akár úgy, szerintem nem kis hiba az emberek csoportjainak egymás elleni kijátszása.)

Novák Katalin családügyi, vagy inkább babaügyi államtitkár

Bővebben…

Politikai helyzetkép (16.). Személyzeti helyett káderpolitika

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A kormánypártoknak mindkét esetben a legjobb eredményre van szükségük ahhoz, hogy stabilan tudjanak kormányozni és hogy meg tudják őrizni az ország szuverenitását és viszonylag dinamikus fejlődését. Az önkormányzati választásokon belül – mondanom sem kellene, de a választás óta látottak alapján mégis kell! – meghatározó jelentősége van a budapesti főpolgármester- és önkormányzati képviselői választásnak. De nemcsak a választási eredmény számít, hanem a jövőbeli munka és eredményesség is.

Tarlós István. Kit képvisel? (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Berija (27.). Fogjuk rá! – javasolta Szerov. Berija a kézenfekvő bűnbak

Az előző részben megkezdett Wallenberg-ügyet és Wallenberg sorsának bemutatását Szerov emlékiratai alapján folytatjuk. Wallenberg kivégzése is azon ügyek közé tartozik, amit  alaptalanul Berija nyakába varrtak. Kényelemből és a felelősség áthárítása céljából.  Sajnos ez a módszer nemcsak a politikában lett szokásos gyakorlat, hanem a történelemtudományban is. És nemcsak a Szovjetunióban, hanem másutt is, nem utolsósorban Magyarországon. Ráadásul olyan gyakorlat, ami a mai napig fennmaradt. Erre példaként most a Történelmi blog c. újság egyik cikkét hozom fel. Az önmagát főszerkesztőként megjelölő történésznek, Harmat Árpád Péternek e tárgyban levelet írtam, amiben felhívtam figyelmét arra, hogy milyen képtelenségeket ismételget. Választ nem kaptam, így a levelet közérdekűsége miatt alább olvashatják.

Wallenberg (Time Magazin). Likvidálását is Berijára fogták

Bővebben…

Politikai helyzetkép (15.) Árfolyampolitika. Ortodox, unortodox vagy…?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Az örökmozgó jellegű forintleértékelésre különösen illik a cikksorozat állandó mottója. A zavaros, sőt szándékosan még zavarosabbá tett helyzet könnyűvé teszi az “unortodoxnak” nevezett “ortodox” ötletek kipróbálását, majd – ellenőrzés nélküli – minősítésüket. Hogy ez végül is JÓ DOLOG! – mondják. Pedig régi igazság, hogy zavaros vízbe sose ugorjunk bele! Mert lehet, hogy csak félméteres a víz, vagy vastraverzek lógnak ki a mederből.  Bele is rokkanhatunk! A veszélyeket fel kell deríteni!

Ortodox vagy unortodox?

Az előző részben is láttuk, hogy nagyon komoly károk származnak az elhanyagolt, sőt letagadott, de valójában mégis létező “árfolyampolitika” hibás irányából.  (Csak a külkereskedelemben évente legalább 20 000 milliárd forint veszteség! Mi mindenre lenne ez az összeg elég, ha nem veszteség lenne!) Ez az “árfolyampolitika” nem áll másból, mint  a forintrontás makacs szándékából. Különböző módszerekkel azt a szándékot juttatja érvényre, hogy a gyenge forint folyamatosan még tovább gyengüljön. Ezzel akarják állítólag elérni azt, hogy állandóan nőjön az export: feltételezve, hogy ez biztosan jó. Ez különben NEM unortodox árfolyam- és gazdaságpolitika, hanem sok országban  már megdőlt, elvetett, kifejezetten ortodox elképzelés. Negatív tapasztalatok, de legalábbis súlyos kételyek miatt került le alkalmazásuk ott a napirendről. (Unortodoxnak is nevezhetnénk persze, ha átkeresztelnénk a fogalmat. Ha a megalapozatlanságot, kóklerséget hívjuk unortodoxnak.)

Unortodox vagy túlélő ortodox? Matolcsy György utoléri-e Ausztriát? (Fotó: mno.hu)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (14). A forint [NE] legyen gyenge valuta!

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A címet itt folytatva: Mert ennek – mint nemsokára látjuk – roppant nagy és elkerülhető ára van! Valójában “ingünk – gatyánk rámegy”! (Hogy világos legyen!)

Még hosszabb ideig a „hogyan (NE) tovább-ot” járjuk körül, hiszen nagyon sok kérdéssel kell szembesülni. A témát az előző részben indítottuk, azzal az ígérettel, hogy a forint alulértékelésének további negatív következményeivel folytatjuk. Ott hagytuk abba, hogy Ausztria utolérése az egy főre jutó GDP valós árfolyamon való összemérése alapján, vagyis amikor nem művi „árfolyamon” (a vásárlóerőparitás segítségével), hanem tényleges árfolyamon mérjük össze a két ország bruttó hazai termékének volumenét, gazdasági növekedéssel NEM sikerülhet! Vagyis valós térben – amiben élünk és működünk – nem sikerülhet! Nem 10 – 20 év alatt, hanem majdhogynem soha nem sikerülhet!  Ausztria ugyanis a tényleges valutaárfolyammal számolva nem 1,8-szer, hanem 3,5-szer fejlettebb, mint Magyarország. Ekkora hátrányt kizárólag gazdasági növekedéssel nem lehet leküzdeni. A fejlettségbeli különbség duplájára növekedése a valóság viszonyai között eleve arra utal, hogy a forint alulértékeltsége tetemes veszteségekkel jár. Akkor tudjuk csak utolérni valamikor Ausztriát, ha megszűnik a forint ilyen mértékű alulértékeltsége. A gyors növekedés persze továbbra is a vágyott utolérésnek egyik alapfeltétele marad.

A forint itt is érzékelhető alulértékeltsége mellett soha nem érjük utol Ausztriát!

  Bővebben…

Berija (26.). Wallenberg halála: Molotov likvidáltatta

Mielőtt folytatom Alfred Redl ezredes történetét és rátérek lebukására is, szükségszerűen több aktuális kérdéssel kell foglalkoznom. Olyanokkal, amelyek sajnálatosan ma is kérdések, vagy még inkább alaptalan állítások. Hangoztatóik nem akarnak megválni tőlük. Így pl. a Történelmi blog c. újság főszerkesztője sem, aki egyetlen bekezdésben számtalan példát szolgáltatott erre a sajnálatos gyakorlatra.

Mielőtt tehát továbbmennénk a történetben, ami nemcsak Berija életét, halálát, perét tárja fel, hanem az előzményeket és a szélesebb összefüggéseket, vissza kell térnünk a Leleplező c. könyvújság  XII. részhez, ami 2018 májusában jelent meg. (A blogon ez az eltérő számozás miatt a 23. rész.) Ebben többek között Sztálin haláláról és az akörüli eseményekről volt szó. Úgy, ahogy a Sztálin halála című film ezt bemutatta, és úgy, ahogy a valóságban volt. Úgy, ahogy ezt a tények alátámasztják.  Eljött ugyanis az ideje – sajnos már régen eljött! – annak, hogy az életszerűtlen hiedelmek és rágalmak helyett a valós ismeretekre alapozzunk. Sajnos azonban ezeket a Szovjetunióban/Oroszországban már régen ismert és/vagy újabban feltárt tényeket és információkat a magyarországi történész szakma nem akarja figyelembe venni. Tovább ismételik a megdőlt verziókat. Azok után is, hogy egészen nyilvánvaló a hamis beállítás, de ehhez ragaszkodnak. Ezen pedig változtatni kell, mert rosszul tudni és/vagy mondani, rosszabb, mintha nem tudnának és/vagy mondanának semmit. Itt nem egyszerűen ízlésbeli, vagy szemléletbeli kérdések eltérő kezeléséről van szó, hanem tények semmibevételéről és hamis következtetések levonásáról.

Sztálin temetése. Elöl Malenkov és Berija. Fotó: rodina.ru

Bővebben…

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Fosch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Fosch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (NE) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A Leleplező c. országkrónika és könyvújság 2018./3. számában   az írás ezzel a tartalomra még inkább utaló címmel jelent meg: “Kritikusan a győzelem után: ígéretes a növekedés, mégis hogyan [NE] tovább!”

Természetesen nemcsak arról lesz szó, hogyan NE tovább, hanem arról is, hogyan tovább! De ezúttal és a további gazdaságpolitikai témájú folytatásokban is elsősorban a szükséges változások elkerülhetetlenségének alátámasztására, tehát a hogyan NE továbbra  összpontosítok. A blog – ahogy eddig is – abban sem azonos a nyomtatott sajtóban megjelent változattal, hogy itt értelemszerűen több a szemléltetési lehetőség. Nincsenek annyira szigorú terjedelmi korlátok és olyan szemléltetési forma is megjelenthet  (és nem csak utalásként), mint a videók. Ezzel a lehetőséggel most is élek. Ezúttal viszont nem bontom kétfelé a cikket, most egyelőre kísérletképpen a cikket a blogon is egy részben adom közre.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

Bővebben…

Berija (24. rész). Breszt-Litovszk és korszakos következményei

A kettővel előbbi részben az események ismertetését 1917 decemberével és a béketárgyalásokkal (Breszt-Litovszk) fejeztem be. Most innen folytatjuk. Az események és következményeik részletesebb bemutatása  azért szükséges, mert a létrejött békeszerződés – bár jogilag rövid ideig volt érvényben – végül is olyan tartós területi átrendezéseket indított el  Európa keleti részén, ami egyik oka lett a második világháborúnak. Breszt-Litovszk áttételes és nagyrészt máig ható következményeiről még a következő folytatásokban is szó lesz, illetve már eddig is szó volt. (Pl. a Vörös Hadseregről, vagy Katynról.) De most még 1917 végén, illetve 1918 elején vagyunk. Lenin javaslatára a delegáció vezetését átvenné Lev Trockij (1879 – 1940), az akkori külügyi(!) népbiztos. Trockij nem örül a feladatnak, mert az nem hálás. De ha húzni kell az időt, akkor belátja, kell egy időhúzó. És erre önmagát alkalmasnak tartja. 1918 legelején javaslatot tesznek: el akarják vinni a tárgyalásokat Stockholmba.

Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója a Vörös téren (Forrás: russian7.ru)

Bővebben…

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…